Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

253 megszülése végett pedig a Sz.-János kórházba ment. Nyomasztó helyzete ez idő alatt nem változott. Fuchs Károly meglátogatta ugyan a kórházban vádlottat, de nem segített rajta, még a keresztelés költségeit sem volt képes fedezni. Ezen előzmények után vádlott a szülést követő másnap, márcz. 24-én gyermekével a kórházból kijővén, nyomasztó sorsa fölött elcsüggedve, a Dunához ment, ottan a felett gondolkozva, hogy mikép fogja magát és gyermekét elhagyatott helyzetében fentartani, fel és alá sétált s végre egyszerre elszánva magát, az újszülött gyermeket a Dunába dobta s mintegy 3 lépést a parttól, a gyermek a Duna mélyében eltűnt. A tett elkövetése után vádlott előbb az első éjjel atyjánál aludt, majd Fuchs mostoha atyjánál Steinhoffer Istvánnál vonta meg magát s a kérdezősködésekre azzal felelt, hogy a gyermek még a kórházban elhalt. Steinhoffernél azonban a házbeliek azt tapasztalták, hogy vádlott éjjel naeyon nyugtalanul alszik, álmában kiáltoz, ez gyanút keltett s miután kitudták, hogy vádlott a kórházból a gyermekkel távozott, öt kérdőre vonták. Vádlott először azt állitá, hogy a gyermeket elajándékozta, végre azonban beismerte, hogy a gyermeket a Dunába dobta s másnap a rendörségnél önkényt jelentkezett. A gyermek hullája feltalálható nem volt. Vádlott elmeállapotára nézve orvosilag megvizsgáltatván, teljesen épelméjünek találtatott; konstatálva lett az is. miszerint érzékcsalódások, téveszmék nála nincsenek. A vádlott beismerése, továbbá Fuchs Károly és Steinhoffer István vallomása alapján ekként megállapított tényállás folytán már vádlottat a terhére rótt büntetendő cselekményben és pedig szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kimondani kellett. A bűntény elkövetésére, annak ideje, helye és elkövetési módjára nézve vádlott beismerése képezi ugyan az egyedüli bizonyítékot ; tekintve, hogy vádlott a Steinhoffernél történt faggatások alkalmával előbb azt mondta ugyan, hogy a gyermeket elajándékozta, vagyis tartásba adta, de azon helyet, hol a gyermek létezik, megjelölni nem tudta, s épen ezért vallotta be Steinhofferék előtt, hogy a gyermeket a Dunába dobta, s hogy különben is magától érthető, hogy vádlott az első kérdezősködésre kitérőleg