Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

224 és következményeiben Roth Tóbiás csődhitelezői irányában hatálytalannak nyilvánittassék. Ezen, bár nem eléggé szabatos és határozott kereseti kérelem azt kétségkívül magában foglalja, hogy ugy maga az engedmény, mint az annak alapját képező követelés, illetőleg váltóügylet, valamint az ezzel kapcsolatos s átruházás utján szintén alperesre szállott végrehajtási zálogjog is hatálytalannak mondassék ki. A keresetben előterjesztett kérelemnek tárgya tehát ekként már magánál ezen kérelem tartalmánál fogva határozottan megállapítható lévén, az a körülmény egymagában, hogy felperes az ellenirat beadása előtt I8QO febr. 28-án felvett jegyzőkönyvben kereseti kérelmének — saját kijelentése szerint — nem annyira kijavítása, mint inkább szabatosabb szövegezése czéljából az átruházott zálogjognak hatálytalanítását illetőleg még külön is kifejezett kérelmet terjesztett elő, nem döntő, minélfogva s tekintettel arra, hogy Roth Tóbiás ellen a csőd 1889 jul. 17-én nyittatott meg, a fenforgó megtámadási kereset pedig 1890 jan. 9-én, tehát a csődt. 37. §-ában megállapított 6 havi elévülési határidőn belül adatott be, alperesnek a csődt. 37. §-ára alapított elévülési kifogása megbirálást nem igényel. A mi magát az engedményezési ügyletet és az annak egyik tárgyát képező váltókövetelést, illetőleg váltóügyletet illeti, ezek tekintetében felperest a II. f. bíróság helyesen utasította el keresetével és pedig az engedményezési ügyletre nézve az általa felhozott megfelelő indokoknál fogva, a váltóügyletre vonatkozólag pedig azért, mert tekintettel arra, hogy alperes a csődt. 28, §-a 2. pontja alatt érintett személyek közé nem tartozik és hogy e szerint ellene, mint özv. Schweiger Zsigmondné jogutódja ellen a csődtörvény értelmében gyakorolható megtámadási jog egyedül a csődt. 35. §-ának 1. pontjára állapitható, ezent pont rendelkezésére figyelemmel, felperes alperes tagadásával szemben bizonyítani tartozott volna azt, hogy alperes a szóban levő váltón alapuló követelés megszerzésekor (1889 aug. 17-én) tudta, hogy a közadósnak váltókötelezettséget eredményező szóban forgó váltónyilatkozatában nyilvánuló jogcselekvénye a közadós részéről a hitelező kijátszása végett történt, de felperes ez irányban mi bizonyítékot sem nyújtott.