Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

M7 500 frtos adóslevél érvénytelenítése, visszaadása, zálogjog kitörlése és járulékai iránt folyamatba tett perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a keresetnek helyt ad, s felperesek által Zala-Egerszegen 1888 július 6-án Szommer Sándor és Gyarmati Vilmos tanuk előttemezése mellett alperes javára 500 frt kamatnélküli kölcsönről kiállított adóslevelet, valamint ennek alapján a zalaegerszegi kir. törvényszék telekkönyvi osztályának 1888. évi 3122. számú végzésével a zalaegerszegi 1393. számú telekjegyzőkönyvi A+i. sor 4001. hrszámu ingatlanra K. Mór javára C. 4. alatt bekeblezett zálogjogot érvénytelennek kijelenti, s ennek folytán alperest kötelezi, hogy a fentebb körülirt eredeti adóslevelet 15 nap s végrehajtás terhe alatt felperesnek adja át és tűrje, hogy a fentebb körülirt zálogjog ugyanannyi idő alatt és ugyanazon jogkövetkezmény terhe mellett a zalaegerszegi 1393. sz. telekjegyzőkönyvből kitöröltessék, illetve törlése bekebleztessék. Indokok: Alperes beismeri, hogy az A'/, a. adóslevélben a «kölcsön» jogczime nem valódi, hanem költött, mert kölcsön, tényleg nem adatott, hanem ezen czim állítólag a kriminalitás gyanújának elhárítása végett íratott az adóslevélbe ; előadja továbbá alperes, hogy az adóslevél valódi czime szerinte kártérítés volt, miről ugyancsak alperes előadása szerint egy külön okirat állíttatott ki. Eltekintve attól, hogy alperes azon külön okiratot, mely az adóslevél valódi jogcziméről tanúskodnék, be nem mutatta, s igy az ez iránybani kötelezés bizonyítva nincs, még azt is elmulasztotta bizonyítani, hogy neki valóban kár okoztatott és ennek megtérítésére felperesek kötelesek, tehát, hogy a kártérítési igénynek jogalapja van; e tekintetben hivatkozik ugyan a 2513/88. sz. bűnügyi iratokra, melyek szerinte igazolnák azt, hogy felperesek neki kártérítéssel tartoznak, azonban ezen bünperben elsőrendű felperes egyáltalán nincs érdekelve, másodrendű felperesre nézve pedig csupán csak Weinstingl Fáni bűntettes és vizsgálati fogoly terhelő vallomása található, mely szerint másodrendű felperes körülbelül 70 frt jogtalan haszonban részesült volna alperes kárára, ámde ezen rendkívüli gyenge és kétes értékű bizo10*