Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

124 decz. 21-én vádlottól a feljelentéshez «A» alatt csatolt levelet kapta, melyben vádlott felhívja panaszost, utalással az előbbi értekezésükre, az ügynek békés rendezésére, mert különben az egész dolgot egy lap nyiltterében fogja megbeszélni. Vádlott a tényállást akképen adja elő, hogy a kérdéses gyűrűt, miután azt panaszos uj foglalással ellátta, szó nélkül átvette, azonban testvére, J— — B— — és sógora Kőhegyi Samu figyelmeztették, hogy a kő kicseréltetett, mert nincs azon fénye, mint korábban volt. Erre vádlottnak is ugy tünt fel, hogy a kő más és azért elment panaszoshoz, azt mondva : itt tévedés történt, a kő kicseréltetett; panaszos azonban azt valótlannak mondotta. Harmadnapon panaszoshoz ment Kőhegyi, sógorával, de mert kettőjüknek is azt mondotta, hogy a kő kicserélve nem lett, azzal hagyta ott panaszost: «hogy az ügyet bíróilag fogja megvizsgáltatni*, azonban még maga sem gondolt arra, minő alakban fogja azt tenni. Ekkor azonban már egészen azon meggyőződésben élt, hogy a kő kicseréltetett s mivel Budapestről el kellett utaznia s nagyon bántotta az a dolog, egy levelet irt panaszosnak, mely a feljelentéshez A. a. van csatolva, mely levélben felszólítja panaszost az ügynek rendezésére, mert ha ezt nem teszi, mielőtt feljelentené, a lapokban fogja közzé tenni, mi történt. Vádlott tagadja, mintha akkor, mikor sógora társaságában volt panaszosnál, azt mondották volna, hogy már kaptak levelet Mármarosból, melyben közölve van, hogy a kő kicseréltetett, mert ő nem merte elküldeni a gyürüt, nehogy az újból kicseréltessék és az ügy még bonyolultabb legyen és csakis a vizsgálat folyamán küldötte azt el egy bizalmas emberével az eladóhoz és onnan azon értesítést kapta, hogy a kő kicserélve nem lett ; ezen levelet azután önkényt felvitte a vizsgálóbíróhoz és beismerte tévedését. Vádlott határozottan tagadja, hogy a kő kicserélésével magát panaszost gyanúsította volna ; azt tudta, hogy panaszos ilyet nem tesz, hanem azt gondolta, hogy a panaszos sok alkalmazottjai közül cserélhette azt ki valaki. Tagadja továbbá azt is, hogy panaszostól akár értékesebb követ, akár pedig vagyoni haszont akart volna elnyerni ez uton, mert c csakis a kicseréltnek gondolt követ akarta visszakapni.