Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)
93 pezvén, egy lényeges kelléknek szándékos kitörlése pedig a vt. 6. §-a értelmében a lényeges kellék hiányával egyenlőnek tekintendő lévén, ily okiratból váltójogi kötelezettség nem származik. Az eskü általi bizonyítás csak az ellenfél beleegyezésével lévén elrendelhető, tekintve, hogy annak megítélése ellen alperesek tiltakoznak, az esküt, eltekintve attól, hogy az nem perdöntő körülményekre lett felajánlva, már azon oknál fogva is megítélni nem lehetett. L. János alperes az aláírás valódiságát is tagadja ugyan, minthogy azonban ezen per már a fentebbi indokok alapján is eldönthető volt, az ennek bebizonyítására felajánlott bizonyítékok ezúttal mellőzendők voltak. A kassai kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a melylyel felperest L. Jakab ellen indított keresetével elutasította, megsemmisíti, az ítéletnek többi részét azonban helybenhagyja. Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyv 4. oldalán felperes kijelentette, hogy L. Jakab 3-r. alperes ellen határozathozatalt nem kér és minthogy ilyen kérelmet az Ítélethozatalig sem terjesztett elő, a v. elj. 2. §-a értelmében a váltóeljárás alá tartozó peres ügyekben is irányadó 1868: LIV. tcz. 143. §-ára való tekintettel, az 1881: LIX. tcz. 39. §. 0) pontjába ütköző lényeges szabálytalanságot követett el a kir. törvényszék akkor, a midőn ez ellen az alperes ellen, a ki ellen az ügynek Ítélet alá terjesztése nem kéretett, ítéletet hozott. Az ítéletnek többi része azonban helybenhagyandó volt, mert felperesnek, mint a kereseti, részben kitöltetlen váltók birtokosának jogában állott ugyan a váltók hiányzó lényeges kellékét, a rendelvényes nevét, a felek közt létrejött megállapodáshoz képest, ilyen megállapodás nem létében pedig tetszése szerint utólagosan kitölteni, de az általa egyszer már kitöltött váltók lényeges tartalmának s különösen az óvás felvétele utáni ujabb megváltoztatására csakis a váltókötelezettek beleegyezése esetében volna jogosítva. A T. J. és M. J. tanuk által bizonyított az a körülmény, hogy felperes ügyvédje az általa kitöltött és ekként meg is óvatolt váltókra rendelvényesnek kitüntetett L. J. kibocsátó nevét, a