Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

8o hogy a jelen ítélet alapján annak jogerőre emelkedése után a hagyatékot képező fenti ingatlanokra felperes javára az özvegyi haszonélvezeti jog és egyidejűleg alperesek javára egymás között egyenlő arányban a tulajdonjog bekebelezését kérelmezhessék; továbbá köteleztetnek alperesek a fentebb elsorolt kereseti ingatlanokat 15 nap alatt végrehajtás terhével felperes özvegyi joga használatába átbocsájtani s ugyancsak 15 nap alatt végrehajtás terhével 1892 október 16-án mint a kereset beadása napjától a birtokbabocsájtás napjáig évenkinti 120 frt elvont hasznot és 75 frt 80 kr. perköltséget felperesnek egyetemleg megfizetni. A kereset beadását megelőző időről követelt elvont hasznok iránti kereseti kérelemmel felperes elutasittatik. Indokok: A beszerzett hagyatéki iratok szerint az Adán 1890 okt. 22-én végrendelet nélkül elhalt W. Sz. után törvényes oldalági örökösökül örökhagyó testvére néhai W. M.-tól leszár mazó W. N., W. P., W. Sz. és W. Sz., jelen perbeli alperesek, továbbá özvegyül Sz. Sz. jelen perbeli felperes maradtak hátra; kik között a hagyatékhoz tartozó és az adai 3332. sz. tjkvben A. + 1., 2.. 3. és 5. sorsz. alatt foglalt ingatlanok tulajdona tekintetében vitás kérdés nincs s alpereseknek azokra vonatkozó egyenlő aránybani tulajdonjogát felperes elismeri ; ellenben alperesek felperesnek az özvegyi haszonélvezeti jog megállapítására, az ingatlan birtokbabocsátására és az elvont hasznokra vonatkozó jogát el nem ismerik ; mert felperes az örökhagyót halála előtt 8 évvel hűtlenül elhagyván, más személylyel házasságon kivül élt s igy özvegyi haszonélvezeti jogát elveszítette. A per folyama alatt kihallgatott tanuk vallomása által kétségtelenül meg van ugyan állapítva, hogy felperes férjétől néhai W. Sz.-tól önként, minden alapos ok nélkül, annak halála előtt hét-nyolcz évvel eltávozott, valamint az is bizonyítva van, hogy az idő alatt más férfival, jelesül Sz. J.-val házasságon kivül élt; de minthogy örökhagyó felperestől csak tényleg volt elválva, ellenben a közöttük megkötött házasság felbontását, illetve az elválást az arra illetékes hatóságnál ki nem eszközölte, s közöttük az elválás itéletileg ki nem mondatott s igy örökhagyó felperest mint özvegyét hagyta hátra, az özvegyi haszonélvezeti jog felperes javára megállapítandó volt; mert hazai jogforrásaink, nevezetesen a