Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

68 fedezni, a miből következik, hogy a mennyiben e szükségleteket a házasság tartama alatt a férj keresethiánya miatt a nö fedezte hozományából, mint törzsvagyonából ; a férj mihelyt keresethez, illetve vagyonhoz jut, nejének a hozományból fedezett emer összegeket megtéríteni tartozik, hacsak a nö e megtéritési kötelezettség alul öt fel nem mentette. Már pedig az alperes nem is állítja, annyival kevésbé bizonyítja, hogy akkor, a midőn az. iooo frtnyi hozományát a felperesnönek visszaadta, avagy későbben a felperesnő őt a hozományból a házi szükségletek fedezésére fordított összegek megtéritési kötelezettsége alól felmentette. A per eldöntését tehát a felperesnő részéről kinált és az elsőbíróság által megítélt főeskütől függővé tenni nem lehetett,, hanem az alperes feltétlen vagy feltételes marasztalása attól függ, mennyiben vannak a válasz i —19. tétel alatt felsorolt kiadások igazolva. Erre nézve megjegyeztetik, hogy e tételeket érvényesíteni kívánta már a felperesnő a peres felek közt folyamatban volt válóperben is és azért e tételek ott is kellő megvitatás tárgyai voltak; azonban az izraelita válóperek természeténél fogva a felperesnő e követelésével, valamint alperes is viszonköveteléseivel külön perre utasíttattak. Tekintettel azonban arra, hogy a felek kérelméhez képest a válóperbeli iratok a jelen perhez csatoltattak és az ebben érvényesített védelmet a felek a jelen perben is figyelembe vétetni kérték, ennélfogva a kir. ítélő tábla a. per eldöntésénél a válóperbeli vonatkozó előadásokat is figyelembe vette. Követve már most az indokolásban is a jelen ítélet rendelkező részében követett sorrendet az elsőbirói ítélet részbeni megváltoztatásával 1. 835 frt tökében és ennek a kereset beadásától járó 6% kamataiban, valamint a perköltségben az alperest feltétlenül marasztalta, ellenben a felperest keresetének 30 frtra. terjedő részével feltétlenül elutasította a kir. itélő tábla ; mert az 1. és 2. tétel alatti háztartási és lakbér kiadás czimén követelt 680 frtból az alperes 450 frtot ismert ugyan csak be, de az e tekintetben ellenfele részéről kinált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, holott arról, hogy mennyibe kerülhetett a háztartás és mennyi volt a lakbér, mint a közös háztartásban élő fél közvetlen tudomással bírhatott, ennélfogva e tételeknek