Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

175 pereseket a kereset értelmében elmarasztalni kellett. (1892. évi decz. 19. 1064. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A sommás visszahelyezési per egyik alapfeltétele az egy évi békés birtoklás, vagy ennek hiányában s illetve rövidebb tartalmú birtoklás esetében a birtoklás jogosultsága; felperes azonban maga is beismerte, hogy az állított háboritást megelőzőleg csupán 18 napig volt a keresetben megjelölt malom birtoklásában, a vele szerződött társtulajdonosok előző birtoka pedig felperes javára számításba nem jöhet azért, mert azok nem kizárólag, hanem alperesekkel s többi tulajdonostársukkal közösen bírták a malmot, de felperes birtoklása jogosultságát sem mutatta ki, mert ha való is, hogy felperes az emiitett malmot haszonbérbe vette, de az a vonatkozó telekjegyzőkönyvböl kitetszőleg nem csak a haszonbérbeadók, hanem alperesek s több tulajdonostársaik közös tulajdonát képezi és a felperessel szerződött társtulajdonosok, tekintettel arra. hogy nem lett kimutatva, miszerint az alperesek a tulajdonostársaikkal szemben részeik aránya szerint többségben volnának, az utóbbiak beleegyezése nélkül a malmot haszonbérbe adni a ptk. 853. §. értelmében jogosítva nem voltak, felperes mellett tehát sem az egy évi békés birtoklás, sem a birtoklás jogosultsága nem állván, sommás visszahelyezési keresetével elutasítandó volt, ez által azonban nincs elzárva attól, hogy a vele szerződött társtulajdonosoktól netaláni kára megtérítését esetleg követelhesse. A perköltség iránti határozat a ptk. 251. §-on alapszik. = A sommás visszahelyezés joggyakorlatunk szerint két alapon kérhető: 1. a birtoklás jogosultságának alapján, melynél közömbös, hogy mily ideig volt a megháborított birtokban (1. Dtdr r. f. XVII. k. 6. sz. és 165. sz.); és 2. az egy évi békésbirtok alapján, melynél a birtoklási jogosultságot nem kell kimutatni (1. Dtdr r. f. XIV. k. 155. sz.).