Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

156 készpénzen kivül 7650 frt névértékű 1869. év> január i-töl 1879. év végéig 5°/0-kal kamatozó szőllö-dézsma-váltsági kötvényeket vett át, az 1869. évi január i-től 1879. év végéig terjedő 11 évi időre eső hátralékban felperesi tévedés folytán kétszeresen részesült. Minthogy pedig felperesnek ezen kereseti állítása a per adataival beigazolást nyert, minthogy az 1868. évi XXIX. tcz. értelmében a szöllcbirtok után járó tartozások megváltását a váltság-jogositott alperes jogelőde és a váltságköteles szőllőbirtokosok között országos közvetítés segélyével felperes m. kir. államkincstár eszközölte, s igy ebből kifolyólag a felperesi jog a kereseti követelés tekintetében feltétlenül és kétségtelenül megilleti, minthogy alperesnek ama kifogása, hogy a váltsági jogbiztos a jkvben azt a tollhibát követte el, hogy az 1859. év elejétől 1869. év végéig terjedő 11 év helyett az 1869. év kezdetétől 1879. év végéig terjedő 11 évi hátralékot vette fel, valamint ide vonatkozó egyéb érvelései jelen per elbírálásánál kellő sulylyal már csak azért sem bírhatnak, mert az 1868. évi XXIX tcz. értelmében a megváltás könnyítésére országos közvetítés csakis az évi tartozás váltságtőke összegének, — melyet a most idézett tcz. 2. §-a szerint az évi tartozás megállapított értékének húszszoros összege képezi, levonva ebből a beszedési és kezelési költség fejében járó VŐ részt, — ilymódoni megváltására nyujtatik, tehát az 1868. évet megelőző időből még fenálló hátralékos tartozás a váltság összegének sem megállapításánál, sem pedig ennek országos közvetítés melletti kifizetésénél az 1868. évi XXIX. tcz. értelmében számításba nem jöhet, s igy helyt egyáltalában nem foghat, s ezen körülmény a most idézett tcz. 21. §-ának ide vonatkozó rendeletéből is minden kételyt kizárólag világosan kitűnik. Minthogy pedig a váltságösszegbe a 2. §-ban meghatározott váltságtőkén kivül az eljárt joghiztos által az idézett tcz. 2. és 31. §-aira való figyelemmel nyilván tévedésből a váltság tárgyát képezett szöllőnek 1869. év elejétől 1879. év végéig terjedő II évre járó haszonvétele is felszámittatott a váltságtöke fizetéséül alperes jogelőde részére, felperes államkincstár által át-