Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

II9 Btk. 480. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében mondja ki bűnösnek és ezért a Btk. 480. és 484. § ai alapján a foganatba vételtől számítandó (i)egy havi fogházra és a viselt hivatal elvesztésére itéli, ezzel a változtatással egyebekben, t. i. a tartási költség megfizetésére és a jogerős Ítélet közlésére vonatkozó részében az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, mindazonáltal azzal a kiegészítéssel, hogy a jogerős Ítéletek a m. kir. vallás- és közoktatási minisztériummal is közlendők lesznek. Indokok: Ugy a vádlott határozott beismerésével, mint a vizsgálatnak többi adataival kétséget kizáró módon bebizonyíttatott, hogy a vádlott M. János komáromi apátplébános, H. István, H. György, H. Károly, M. Frigyes, G Mihály, É. József és J. Rudolf vegyes házasságban élő komáromi lakosoknak H. Teréz, H. Erzsébet Izabella, H. Ilona, M. Anna, G. János, É. József és J. István nevü törvényes gyermekeit, a kik pedig törvény szerint, jelesül az 1868. évi LIII. tcz. 13. §. rendelkezése értelmében a velük egynemű szülő vallását követőleg maguk is az evang. református vallást követik — megkeresztelte, őket az általa vezetett, tehát r. kath. anyakönyvbe beiktatta, a keresztelési bizonylatot pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 10086/90. sz. a. már előbb, t. i. 1890. évi február 26-án kibocsátott rendeletnek I. és 2. pontjaiban foglalt utasítása ellenére, az illetékes lelkészhez egy esetben sem küldötte át. Ezeken felül az is bizonyítva van, hogy M. János apát-plébános a fentebb emiitett gyermekek közül H. Teréz, H. Erzsébet Izabella és H. Ilona keresztelési anyakönyvi kivonatának kiadását, ugy a szülőknek, mint azok megbízottjának megtagadta. Nem szenvedhet kétséget, hogy az anyakönyvek és az azokból az 1827. évi XXIII. tcz. 3. §-ában meghatározott közegek által kiadott kivonatok, mint a melyek törvényeink és törvényes gyakorlatunk szerint közokirat hitelességével és tartalmukra nézve teljes bizonyító erővel bírnak, a polgári élet számos és legfontosabb viszonyaiban a jogbiztonság feltételét s annak egyedüli biztositékát képezik. Ugyanazért az anyakönyvek vezetése, és pedig azok helyes vezetése az államhatalomnak, mint az állampolgárok jogai és kötelességei védelmezője és ellenőrzőjének nemcsak érdekében, de kötelességében is áll. Az 1827. évi XXIII. tcz. gondoskodik is