Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

65 Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolva van, hogy Fekete Jánosné i. r. vádlott a gereselyi 58. sz. telekjegyzökönyvben foglalt «sásréti nevü 2 vékás földjét 1881 január 15-én az ugyanazon számú tljkvben foglalt pázsit (hatlaszka) dűlőben fekvő 2 vékás földjét 1881. évi június 2-án ifj. Kiszti Imrének eladta, hogy az eladási ügyletről készített s a törvényes kellékek szerint szabályszerűen kiállított adásvevési szerződésekben feltüntetett 60—60 frt vételárat a nevezett vevőtől felvette, hogy az eladott földeket vevőnek birtokába és használatába azonnal átengedte; igazolva van továbbá, hogy vádlott az 1881 január 15-én és 1881 június 2-án Kiszti Imrének már eladott s ez által folyton használt fent részletesen megjelölt ingatlanokat 1889 június 25 én 100 frt vételárért Alper Hermannak újból eladta, a 100 forintot részben készpénzben, részben kötvényileg felvette és hogy Alper Hermann ezen megvett földekre tulajdonjogát nyomban bekebeleztette. Vádlott tagadja ugyan, hogy az Alper Hermannak eladott ingatlanait már 1881 ben Kiszti Imrének eladta és azt állítja, hogy azokat Kisztinek csak bérbeadta oly feltétellel, hogy a kapott 60—60 frtért Kiszti a földeket 6 évig használja és ennek leteltével tartozik azokat neki visszaadni. Beismeri vádlott, hogy Kiszti Imrével a Szabó Elek ügyvéd irodájában 1881 január 15-én és június 2-án kötött két szerződés készítésénél jelen volt, hogy arra kézjegyét tette, tagadja azonban, hogy azok örökadásvevési szerződések voltak s azzal védekezik, hogy miután a szerződéseket neki fel nem olvasták, meg nem magyarázták, azon hitben volt, hogy bérszerződések készíttettek, de meg különben is a szerződések készítésénél silvoriumot itattak vele, ettől lerészegedett s nem tudta mit cselekszik. Vádlottnak ez a védekezése azonban el nem fogadható, mert ugy az 1881 január 15-én kelt szerződést előttemező Mihalcsik Mihály és Irsa József tanuk, mint az 1881 június 2-án kelt szerződést előttemező Főnyi Árpád tanú hit alatt vallják, hogy mindkét szerződés a felek jelenlétében köttetett, vádlott előtt felolvastatott, megmagyaráztatott és vádlott azt akaratával megegyezőnek jelentette ki ; kétségtelen tehát, hogy vádlottnak az az előadása, Döntvénytár, uj folyam. XXXV. ^