Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)
47 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás alkatelemei ismerhetők fel. Az árverési ügyre vonatkozó fent elősorolt iratok vádlottnak tulajdonát éppen nem képezték, azok eltépésével csakis az árverés megakadályozását czélozhatta, tehát kárt akart okozni, a szétszakítás által az okiratokat kétségkívül megrongálta, ez a cselekménye tehát a Btk. 406. §-ában meghatározott okirathamisitás vétségét képezi. Ugyanazért a kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét, a minősítés tekintetében a kihágást, illetőleg tett változtatással ezekből az indokokból hagyta helyben. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a feljelentés s az eljárás adatai szerint Vresits Elek panaszló, mint alsólendvai kir. járásbirósági végrehajtó, tehát mint a kir. járásbíróság közege, ezen hatóság által a vádlott elleni végrehajtás foganatosítására kiküldetvén, hivatalos eljárásban volt már akkor is, midőn Gáborjaházán a községi biró házánál azon czélból tartózkodott, hogy az árverés foganatosítása tárgyában teendő intézkedések iránt a bíróval értekezzék ; tekintve, hogy vádlott a végrehajtónak a községben megjelenését és a megjelenés czélját tudva, a midőn egyenesen a községi biró lakásába ment és ott a végrehajtót tettleg megtámadta, az ellen veszélyes fenyegetést használt, — kétségtelen, hogy ezen erőszakoskodása az ö ellenében foganatosítandó eljárással állott összefüggésben, s azt vádlott egyenesen csakis azon czélból követte el, hogy a végrehajtót a hatóság meghagyásának foganatosításától, vagyis az elrendelt árverés megtartásától visszariaszsza, illetőleg hogy azt ezen hivatalos eljárásnak teljesítésében megakadályozza; tekintve, hogy azon iratok tartalmának vádlott általi tudása — a melyeket ő ezen alkalommal az asztalon találva, megragadott és széttépett — nem volt megállapítható; tekintve, hogy még kevésbé volt megállapítható vádlottnak abbeli szándéka, hogy azon — tartalmukra nézve általa nem ismert iratokat másnak okozandó kár czéljából tépte volna el; tekintve, hogy a kérdéses iratok erőszakos szétszakítására vonatkozólag csupán az fogadható el megállapítottnak, hogy vádlott az asztalon meglátott amaz iratokat, melyeket a végrehajtóéinak tartott, azokat minden határozott czél szem előtt tartása