Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

a 8 havi tartás megítélése és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperesek kötelesek a néhai Kreisz Lőrincz elhalálozási napjától, vagyis 1890 június 21-től számítva havonkénti 25 frt tartásdijat, mely 1892 január 21-ig 475 frtot tesz ki, s ennek járulékait egyetemlegesen megfizetni. A 475 frtból 150 frt összegre nézve ezen ítélet az 1881. évi LIX. tcz. 37. §. alapján a fizetésre kiszabott határidő eltelte után a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak kimondatik. Indokok: Alperesek a per során beismerték, hogy felperes férje Kreisz Lőrincz 1890 június 21-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalálozván, a 3557 frt 32 kr. értékű hagyatéki vagyont birtokba és kezelésbe vették, felperesnek pedig az 1840. évi VIII. tcz. 16. §-ában foglalt intézkedések ellenére annak sorsához mérsékelt özvegyi tartásdijat nem biztosítottak. Alperesek ugyan azzal védekeztek a per során, hogy az özvegyi tartásdíj iránt néhai Kreisz Lőrincz végrendelete intézkedéseket tartalmaz, ámde ezen állításukat felperes tagadásával szemben a végrendelet hiteles másolatának becsatolásával igazolni elmulasztották. Azon, a 4556/91. szám alatt visszahelyezés iránti per irataiból merített kifogásuk sem volt bírói figyelembe vehető, hogy alperesek a hagyatéki vagyont felperes beleegyezésével és illetve felhívása folytán vették birtokukba, mert felperest a végrendelet szerint azok tulajdonjoga meg nem illeti, azok gondozása és mivelése sem lehet az ő kötelessége. Miután alperesek a keresetbe vett 25 frt havi tartásdíj mennyisége ellen kifogást nem tettek, de azt a hagyatéki vagyon értékét és elhalt Kreisz Lőrincz polgári állását tekintve, tulmagasnak venni nem lehet, alpereseket, kik a hagyatéki vagyon jövedelmeit élvezik és a saját javukra értékesitik, annak a lejárt 19 hóra eső része fejében, vagyis 475 forintban s annak a kereset indításától járó kamatai megfizetésében marasztalni s a kereset beadását megelőzőleg félévre járó 150 frt összeg mint lejárt tartásdíj tekintetében az 1881. évi LIX. tcz. 37. §-át alkalmazni kellett. Alperesek az 1892. évi január 21-tÖl számítva az örökösödési per jogérvényes ítélettel leendő befejezéséig a kért havonkénti tartásdíjnak előleges megfizetésében a fentiek alapján, de még azért is marasztalandók voltak, mert felperest az elhalt férje vagyonából özvegyi jogczimen tartásdíj minden-