Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

357 törvény értelmében kereskedővé nem minősiti: törvényes jogalap hiányában az illetékességet leszállítani és felperest a felmerült perköltségek megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az e.-b. végzését helybenhagyja. Indokok: Alperes beismerten nem kereskedő, hanem hírlapíró, felperes pedig saját kereskedői minőségét alperes tagadásával szemben nem bizonyította. Az a körülmény egymagában véve ugyanis, hogy a y/. alatt csatolt czégjegyzék-kivonat szerint felperes a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél vezetett egyéni czégek jegyzékébe bejegyeztetett, felperes kereskedői minőségét nem bizonyítja, mert a bejegyzés ténye harmadik személyek tagadásával szemben még nem bizonyítja azt, hogy az, a ki czégét bejegyeztette, saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg valóban foglalkozik s hogy igy kereskedő (kt. 3. §.), de a fenforgó esetben a czégbejegyzés tényéböl felperes kereskedői minősége annál kevésbbé következtetendő, mert a yl. alatti czégjegyzékben felperes nem is kereskedőnek, hanem ház- és földbirtokosnak neveztetik s mint ilyen van bejegyezve. Nem fogadható el felperes kereskedői minősége tekintetében bizonyítékul a Kispest község elöljárósága által kiállított s E. alatt csatolt bizonyítvány sem, mert az iparhatóságot nem képező eme községi elöljáróság a kereskedői minőség bizonyítására hivatva nincs, mert különben is abból, hogy felperes sertések hizlalásával és eladásával foglalkozik, felperesnek, ki mint földbirtokos gazdálkodásával kapcsolatosan is űzheti a sertéshizlalást és eladást, kereskedői minősége szükségképen nem következik, de nem következik ez a felhívott tanúval, kinek vallomása egymagában véve teljes bizonyítékot különben sem képezne, bizonyítani kivánt abból a tényből sem, hogy felperes több esetben egyes kereskedelmi ügyleteket kötött, mert ez a kereskedelmi ügyletnek iparszerü folytatását nem bizonyítja. Ezek szerint a peres felek egyike sem lévén kereskedő, a kereset elbírálására, még ha az annak alapjául szolgáló ügylet kereskedelmi ügyletnek tekintetik is, az eljáró választott bíróság illetékessége az 1881. LIX. tcz. 94. §-ának sem bj, sem d)