Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

334 az ezzel járó következménynek tudatában, tehát oly szándékból eszközöltetik, hogy a gyermek elvérzése folytán annak halála okoztassék, a Btk. 279. §-a alá esö szándékos emberölés bűntettét, azon tudat hiányában pedig a kellőleg alkalmazandó segély elmulasztása által gondatlanságból okozott, a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségét képezi ; tekintve, hogy N. Gy.-nének három élő gyermeke van, tehát már többször szült, Sz. L-né pedig a közhír szerint magzatelhajtással foglalkozik; ezen körülményekből feltehető ugyan, hogy mindketten tudhatták, hogy a köldökzsinórnak tövében való elvágása a gyermeknek halálát okozza; tekintve továbbá, hogy más személy elméjében létező tud^t, mint azon ember belsejében működő pusztán szellemi alakulat, — mint eszme, mint fogalom — az illető személyen kivül mindenik más személynek egyenes érzéki perceptiója elől el van zárva, s létezésére vagy nem létezésére csakis külső jelenségekből vonható következtetés; tekintve, hogy N. Gy.-né azt is tagadja ugyan, hogy a köldökzsinór elvágásánál jelen lett volna, s azt állítja, hogy mikor ő libái keresése és az ólba bezárása után a szobába bement, a gyermeket megszületve, s elvágott köldökzsinórral halva találta; tekintve azonban, hogy N. K.-nál — ki a rendes lakó szobában feküdt — a szülési fájdalmak már kora hajnalban jelentkeztek, s Sz. I.-né vallomása szerint őt N.-né már azon időben lakásán felkereste és segélyül hivta, s e szerint leányának állapotáról tudomással birt, józan gondolkodás szerint fel nem tehető, hogy leányát a szülés fájdalmai között — miután Sz.-né rögtön nem jöhetett — magára hagyta s libái után ment volna, ugyanazért Sz. I.-nénak egyéb körülményekre nézve is valónak bizonyult vallomását kell e részben is elfogadni, mely szerint midőn megérkezett a gyermeket már megszületve s N.-nét leánya mellett találta, s a köldökzsinórt ennek jelenlétében és felszólítására vágta el ; tekintve, hogy Sz. I.-né, ki N.-nét menteni nem igyekszik, sőt ezt a magzatelhajtásra való felbujtással határozottan terheli, maga sem állítja, hogy N.-né azon szándékát nyilvánította volna,