Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

227 felperesnek néhai V. J. után reájuk szállott örökségből megfizetni. Indokok: Felperes követelését a keresetnél levő A. a. ajándékozási okiratra fekteti, mely szerint neki néhai V. J. a családja és boldogult édesanyja irányában tanúsított hü magatartásért 10,000 frtot kötelezett oly megszorítással, ha férjhez megy s ez esetben a töke egy év alatt az ajándékozó részéről leszen kifizetendő. A mennyiben férjhez nem menne, ajándékozó fél örökösei csak a kamatok fizetésére kötelezvék s végül, a mennyiben a megajándékozott lemenő örökösök nélkül halna el, köteles leend a fenti összeget az ajándékozó fél örököseinek visszahagyni. Ezen okmányra nézve alperesek beismerik, hogy azt néhai V. J. aláirta, annak valódisága ellen kifogást nem tettek, sőt beismerik, hogy abból folyólag a kamatokat is kifizették egész f. évi január i-ig. Ellenvetik azonban, hogy az okirat halálesetre szóló s mint ilyen a törvényes formákkal nem bir, mert csak két tanúval van előttemezve az egyébként idegen kézzel szerkesztett okirat, s igy az az örökösökre kötelező nem lehet s hogy az csak puszta igéret, mert ingó dolgok ajándékozása tényleges átadással történik. Ezen kifogások azonban helyt nem foghatnak, mert az okmány ezen szavai szerint: «kötelezem magamat S. J. rokonomnak, ha férjhez megy, férjhezmenetele napjától számított egy év alatt félévenkint 5000 írtjával fizetni*, néhai V. J. határozottan saját személyére vállalt fizetési kötelezettségét s tekintve, hogy azon feltétel, melyhez az ajándékot kötötte, bekövetkezett, mit alperesek nem vontak kétségbe, felperes követelési joga, nemkülönben alperesek fizetési kötelezettsége is beállott, annál is inkább, mert habár az összeget az ajándékozó fél át nem is adta azonnal, ténykedése puszta Ígéretnek nem tekinthető, mert az ajándékát feltételtől tevén függővé, az ajándékozó vagy bárki is saját személyére nézve feltétel beálltával függő kötelezettséget vállalni jogosítottnak tekinthető, annyival is inkább, mert alperesek maguk sem állítják, hogy az ajándékozás által köteles részük sértve lenne. 15*