Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)
i73 eset fenforgását alperesek nem is állították — annál kevésbé bizonyították. Végül alpereseknek nem a váltójogból eredő és őket felperes ellenében közvetlenül meg nem illető kifogásaikat a váltótörvény 92. §-a alapján az elsőbiróság szintén helyesen mellőzte, miért is Ítéletének azt a részét, melylyel kifogásoló alperesek elmarasztaltattak — az itt felhozott és az elsőbiróság ítéletéből felhívott indokok alapján helyben kellett hagyni. Ellenben az elsőbiróság ítéletének többi része megváltoztatandó és T. Bernát alperes a Bl. alatti váltó alapján, mint annak egyik elfogadója, felperes részére még 220 frt töke, kamata, óvási és váltódij megfizetésére kötelezendő volt, — mert nevezett alperes azt, hogy ő nem magyar, hanem osztrák alattvaló — felperes tagadása ellenében nem bizonyította, holott ennek a körülménynek bizonyítása jelen esetben annyival inkább is őt terhelte, mert kifogásaiban szenvedő váltóképességének elbírálása tekintetéből egyenesen a magyar igazságszolgáltatásra hivatkozik — a mennyiben az 1852. évi július 3-án kiadott császári rendeletről azt állítja, hogy az törvény erejével birván, még jelenben is hatályában fenáll — tehát a közös cs. és kir. hadsereget illetőleg magyar igazságszolgáltatásunk szempontjából is követendő ; mert továbbá abból a körülményből, hogy alperes mint cs. és kir. közös hadseregbeli tiszt jelenben Bécsben lakik, nem okvetlenül következik, hogy osztrák alattvaló — hogy ennélfogva szenvedő váltóképessége a jelenlegi lakhelyén érvényben levő törvények szerint volna elbírálandó. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott és az elsőbirósági ítéletből átvett indokoknál fogva és azért, mert ha be is bizonyittatott volna, hogy T. Bernát alperes osztrák alattvaló, tekintettel arra, hogy mindkét kereseti váltó azok tartalma szerint Pozsonyban fizetendő s hogy ennélfogva a nevezett alperes a fizetésnek Magyarhonban leendő teljesítése iránt vállalt váltói kötelezettséget — mely kötelezés tehát a fizetés helyén vált joghatályossá — és tekintettel arra, hogy T. Bernát és neje a fizetési helynek ama kikötése által magukat a kikötött fizetési hely törvényeinek alávetették:
