Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

U8 bántalmazta a sértettet, a kir. törvényszék ítélete a cselekmény minősítésére és a büntetésre nézve megfelelő indokain felül a most felhozott indokokból is helybenhagyatik. A magánjogi igényekre nézve azonban az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, s a kártérítési összeg, tekintettel a betegség tartamára, a felmerült kiadásokra sértett és vádlott vagyoni viszonyaira, 50 frtra leszállittatik. (1892 ápril n. 4188. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a Btk. 311. §. szerint a sértett részére a megfelelő kártérítés lévén megítélendő, ennek mennyisége nem a tettes vagyoni viszonyaihoz, hanem az okozott kár miségéhez, illetőleg a sérülés súlyosságához mérve állapítandó meg ; tekintve, hogy a sértett Fergulicza Mihály az 1. sz. a. becsatolt orvosi nyugta és gyógytári számla szerint gyógytári költség fejében 28 frt 85 krt tényleg kifizetett; s tekintve, hogy 25 napig volt beteg s hogy utánjárási költségeinek megtérítését is jogosan igényelheti, a vádlott által a sértett fél részére fizetendő kártérítési összeg 65 frtban állapittatik meg s ezzel a változtatással egyebekben a kir. tábla ítélete az általa felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva, azonban az utóbbiakból azon indoknak mellőzésével, hogy ta kérdéses utczában senki más meg nem fordult, következéskép egy harmadik egyén panaszost nem is bántalmazhatta*, helybenhagyatik. Az utóbb kiemelt indok azért volt mellőzendő, mert azt hogy a kérdéses időben azon utczában más egyén nem fordult meg, a bíróság teljes bizonyossággal nem is tudhatja, azt tehát apodiktikus alakban ki sem jelentheti. De ezenfelül veszélyes is ily tételeknek, mint tényleges alapoknak bevétele az Ítélet indokai közé, mert ebből az következik, hogy az esetben, ha valamely körülmény arra mutatna, hogy azon utczában azon időben más egyén is megfordulhatott: vádlott a tettességét támogató jelenségek meggyőző ereje daczára is fel lenne mentendő. Ezen tan pedig — általánosítva — sok esetben a társadalmi közbiztonságra súlyos veszélylyel járna. Vádlott bűnösségének kimondása — mellőzve a kérdéses indokot — elegendő és meggyőző igazoltságát találja az elsőfokú