Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

130 Indokok: Eltűnt egyén holtnak nyilvánítását kérhetik: a házastárs a házassági kötelék feloldása, és a törvényes örökös, vagy örökösök hiányában a korona ügyésze az örökség birtokba vétele végett. Jelen esetben W. Károly W. Józsefnek holttányilvánitását kéri, a ki az utóbbi nővérének, W. Borbálának törvénytelen gyermeke. Az a kérdés már most, vajon a törvénytelen származású W. Károly törvényes örököse-e W. Józsefnek ? A hazai joggyakorlat szerint a törvényes öröklés a törvénytelen gyermeket illetően csak szülőanyjának vagyonában illeti, de ez oldalágban öröklési igénynyel nem bir, és viszont a törvénytelen gyermek után amaz ág nem örököl, nem állapíttathatván meg a vérségi összeköttetés, melyen hazai öröklési rendszerünk sarkal. Ebből kétségtelen, hogy kérelmező az eltűnt után törvényes öröklési joggal nem bir, minek következménye az, hogy a prdts 522. §-a szerint sem kérheti az eltűntnek holttá nyilvánítását. W. Károly kérelmező a kir. törvényszéknek első izben kelt 4676/889. számú ítélete ellen 7725/89. szám alatt beadott felebbezéséhez csatolta a nagyatyjának, néhai W. Márton Frigyesnek Kis-Mártonban, 1863 április n-én kelt végrendeletét, hogy az alapon is — mint utóöröklésre hivatott — kimutassa kereseti jogosultságát. E végrendeletet azonban a kir. törvényszék figyelembe nem vehette, mert eltekintve attól hogy abban csak a lekötött tőkék haszonélvezetére nézve van meghatározva, miszerint az egyes, vagy összes tőkék haszonélvezete a túlélő testvért, vagy testvéreket, illetve végrendelkező gyermekét, vagy gyermekeit illeti; magában véve az, hogy bizonyos eshetőségekre a fentebb nevezett végrendelkező a lekötött tőkék haszonélvezetétől intézkedett, nem oly végrendelkezés, a mely az utóöröklést szabályozná; egyébiránt, minthogy a prdts. 522. §-a világosan a törvényes örökösnek adja meg a jogot, a holttá nyilvánítást kérelmezni; a kereshetőségi jogosultságon mit sem változtat az, hogy ha a néhai nagyapa végrendeletében vagyonára nézve utóörököst is nevezett volna meg, mert a törvényes öröklés alapjául szolgáló jelen esetben hiányzó vérségi kapcsolatot nem állítja helyre az, hogy az örökhagyó végrendeletében vagyonáról gyermekei és egyik gyermekének törvénytelen fia javára, habár akként intézkedik is, hogy egyik vagy másik elhunyta esetében az életben-