Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)
ii7 csalás bűntettének és a Btk. 400. § ának második bekezdésében meghatározott közokirathamisitásnak a Btk. 95. §. szerinti eszmei halmazatban mondatnak ki bűnösöknek ; tekintve, hogy Paszmann József 4. r. és Paszmann Józsefné 5. r. vádlottak annak tudata mellett vették meg a legalább 500 írtra értékelt belteleknek s azon levő háznak felét 100 frtért, hogy az panaszlóknak már egyszer eladatván, azok tulajdonát képezi és mégis az adásvételi szerződésbe foglalt ama hamis nyilatkozatot, hogy az 1., 2. és 3. r. vádlottak és Balcser György tulajdona, mint valót elfogadva, ennek alapján az ingatlant a njilvánkönyvbe javukra bejegyeztessék : ezen cselekményük által a sértettek ellen elkövetett csalásban, valamint a közokirathamisitásban tudva és akarva közreműködtek ; tekintve, hogy ezen vádlottaknak az utolsó végtárgyaláson tett azon nyilatkozata, hogy utólag a vételtől elállott és az előbbi állapot visszaállítása végett szükséges okirat kiállítására készek — bűnösségüket nem szünteti meg, csak enyhíti; tekintve mindazonáltal, hogy a sértettek ezen utóbbi vádlottak ellen panaszt nem emelvén, ezek ellen csalás miatt a bűnvádi eljárás ki nem terjeszthető, illetőleg ezek csalás miatt el nem ítélhetők: ugyanazért ezen vádlottak is és pedig 1., 2., 3. r. vádlottak a 70. §. szerint mint tettestársak csupán a Btk. 400. §-ának második bekezdése alá eső közokirathamisitás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek: mindezeknél fogva Paszmann József és neje 4. és 5. r. vádlottakra nézve a kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik s az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Az 1., 2., 3. r. vádlottak büntetésére — valamint a cselekmény minősítésén kivül — az ítéletnek többi rendelkezésére vonatkozólag a kir. itélő tábla Ítélete az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. * # * = Ingatlan másodszori eladása hasonló indokolással 1. Dtdr XXXI. köt. 53. sz. — Az ezen határozathoz tett megjegyzésben kiemeltük, hogy azon a fentihez hasonló indokolás világosan és