Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

io3 ^kocsisát, ki öt folytonosan bor miatt unszolta, akarta a vizzel megtréfálni ; Schreiber János pedig, ki megmotoztatván s midőn nála egy kulcs találtatott, erre vonatkozólag azt adta elő, hogy azt volt szolgálatadójától Weinberger Miksától idegenítette el s minthogy a ládáját nyitja, tehát magánál tartogatja. Ezen vallomásának azonban egy része, a további nyomozás folytán valótlannak bizonyult, a mennyiben a kulcs nem Schreiber János ládáját, hanem Weinberger Miksa pinczéjét nyitotta. így lett nyilván valóvá a vádlottak által a korsóban vitt s bornak képzelt viznek az eredete, mert Weinberger Miksa azon hirre, hogy pinczéjének kulcsa Schreiber Jánosnál találtatott s hogy vádlottak egy korsó viz miatt, a mit bornak képzeltek, fogattak el, mint hit alatt vallja, megmérte az előző napon, a pinczéjében csapra ütött hordójába öntött egy kanna vizet, a mikor is azt tapasztalta, hogy jóllehet házbeliei a pinczében nem voltak, mégis a vizből körülbelül 4—5 liternyi, tehát a vádlottaknál talált korsó űrtartalmának teljes megfelelő mennyiség hiányzott. Vádlottak tagadják azt, hogy ők Weinberger pinczéjében voltak, s hogy onnan bort lopni akartak volna ; Schreiber János azzal védekezik, hogy ő a kérdéses éjjelen suszterjéhez ment, de minthogy annál a kaput zárva találta, eredménytelenül hazafelé indult, ezen védekezése azonban valószínűtlen, mert ha ő arra határozta el magát, hogy éjfél utáni egy órakor megy suszterjét megsürgetni, arra is kellett elkészülve lennie, hogy öt oly időben okvetlenül álmából kell felvernie, s minthogy ő elindult és azt még sem tette, kétségtelen, hogy ezen védekezése valótlan, koholt ; ifj. Sztrapek István pedig azzal védekezik, hogy ö csak a kocsist akarta a vizzel megtréfálni, mivel ez őt folyton unszolta, hogy neki bort hozzon, védekezése azonban szintén nem volt elfogadható, mert valószínűtlen, hogy ő vizet nem a Csernyák István háza udvarán levő kútból húzott volna, hanem azért csak tréfából éjfél után egy órakor a lakásától harmadik utczában, tehát jól távol eső kúthoz ment volna. Kétségtelen tehát, hogy vádlottak Weinberger házának kapuját és pinczéjének ajtaját álkulcscsal felnyitván, a pinczéjében álló csapra ütött hordóból azon hiszemben, hogy abban bor van, egy korsó vizet tolvajoltak el s azt hazavinni akarván, a velük