Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

8o mint önálló pusztáról említés nem tétetik ; ezekkel szemben pedig az, hogy ez a puszta administrativ tekintetekből mely községhez csatoltatott, döntő sulylyal nem birhat. Áttérve már most a törvényes öröklés rendjére, ezt az 1885. évi október 12-én elhalt örökhagyó hagyatékára nézve csak az id. törv. szabályoknak 9., 10., 11., 12. és 14. §-a, a felperessel szemben különösen, a ki a saját előadása szerint az örökhagyó ágával Rudics Mihály és neje Ispanovits Éva ősszülőknél találkozik, a 12. §. a 9., 10., 11. §-okban előirt elvek szerint szabályozza. E §. szerint pedig a felperes törvényes öröklés czimén csakis arra a vagyonra tarthatna igényt, mely Rudits Mihály és Ispanovits Éva ősszülőkről, vagy águkról hárult az örökhagyóra. Hogy pedig az igényelt budapesti ingók és a Róth hitestársaktól 1881-ben vétel utján szerzett almási ingatlan ilyen volna: a felperes bizonyítani meg sem kísérelte, sőt az almási ingatlannak az örökhagyó részéről történt szerzését kifejezetten állította. E vagyonban tehát a felperesnek az örökhagyó özvegyével szemben örökösödési joga nincs. IV. Az elsőbirói ítéletnek többi helybenhagyott részét az alább külön indokolt részesülési arányra vonatkozó rész kivételével vonatkozó indokolásánál fogva és azért hagyta helyben a kir. itélö tábla, mert a szabadkai külsőségeknek árverésen eladása ellen a felperesek a perben egyáltalában kifogást nem tettek, sem emez ingatlanok zárlati jövedelmei iránt határozathozatalt keresetükben s a perben nem kértek, az erre nézve csak a felebbezésükben emelt kifogásukat illetve kérelmüket pedig a felebbviteli bíróság az r881 : LIX. tcz. 29. §-ánál fogva figyelembe nem veheti. Az árverés kérelmezhetésére mindazonáltal a felpereseket is örökrészük kézhez vehetése s az ítélet e részben való végrehajthatósága tekintetéből feljogosítani és ezzel az ítélet rendelkező részét kiegészíteni kellett, mert továbbá a felperesek a keresetbe vett terhek közül a temetési, gyógykezelési és házbérköltségeknek valódiságát és mennyiségét nem, hanem csak fenállását kifogásolták, az pedig, hogy eme terhek időközben akár a jövedelemből, akár egyéb vagyonból esetleg kifizettettek, nincs befolyással annak megbirálására, hogy eme terhek is az A. a.