Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

78 meghatározott zsarolás vétségében is bűnösnek mondatik ki, hivatkozással a Btk. 96. és 97. §-okra s figyelemmel arra, hogy a kir. ügyész a könnyű testi sértés vétségén felül csak a személyes szabadság megsértésének vétsége miatt tartotta fen vádját felebbezésében is — összbüntetésül három havi fogházra ítéltetik. Mindkét alsóbbb fokú bíróság ítéletének ily változtatásával egyebekben a kir. itélö tábla ítélete az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. 29. Midőn magából a végrendeletből és a végrendelet alkotásának körülményeiből az tűnik ki, hogy a végrendelkező a végrendelet alkotásakor épelméjű volt: akkor a biróság szabadon mérlegeli a tanuknak és szakértőknek azon vallomását, hogy a végrendelkező elmebeteg és végrendelkezésre képtelen volt. Midőn a szakértők véleményükben csak annyit mondanak, hogy az örökhagyót épelméjünek és végrendelkezésre képesnek nem találták, azokat a tüneteket ellenben, melyekből az elmebetegséget és a végrendelkezési képtelenséget következtetik, meg nem emiitik: akkor ezen vélemény alapján a végrendelet érvénytelensége nem mondható ki. Ha valaki a hagyatékra, vagy annak egy részére való jogáról az örökhagyó oldalrokonai javára mond le: akkor azon kérdés, hogy valamelyik oldalrokont megillet-e a hagyatékból valami rész és mennyi, csak az összes apai és anyai oldalrokonok meghallgatásával dönthető el. Azon oldalrokon tehát, a ki ezen lemondás alapján igényeket támaszt a hagyatékra, az összes oldalrokonokat perbe idézni tartozik. (1893 február 9. és 10 12.375. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Stetin Gerö ügyvéd által képviselt Haas Pál felperesnek, Fejérpataki Kálmán és több ügyvéd által képviselt Magyar Tudományos Akadémia és társai alpe-