Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

320 János vádlott felmentésére vonatkozólag is a kir. itélö tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Zilahi János pénzügyőri szemlész a végtárgyalás alkalmával beismerte, hogy dohányjövedéki kihágás miatt letartóztatott Kiss Gábort és Nagy Imrét a csendőröktől ö vette át s a dohányjövedéki kihágás tárgyában legelőbb ő kérdezte ki őket, majd a laktanyán való marasztalásuk felől is ő intézkedett. Az eljárás adataiból, különösen Kiss Gábor és Nagy Imre vallomásaiból, de magának Zilahi Jánosnak, valamint Ebergényi Sándor és Knauer Károly vádlottársak beismeréséből is meg van állapítva, hogy azon időben, a midőn Ebergényi Sándor és Knauer Károly előbb Nagy Imrét, majd Kiss Gábort a legénységi szobában vallatóra fogták valódilag pedig kínozták, vagyis gúzsba kötötték s meztelen talpaikat és egyéb testrészeiket összeverték, a czélból, hogy ezen sanyargatásokkal kényszerítsék őket az iránti vallomásra : kitől szerezték a birtokukban talált leveles dohányt, ezen idő alatt Zilahi János szemlész, a másik két vádlottnak parancsnoka, felebbvalója, a kinek ez utóbbiak a katonai fegyelemhez hasonló viszonyban alárendelve levén, parancsainak engedelmeskedni tartoznak, ezen vádlott részint ugyanazon szobában tartózkodott, a hol a másik kettő az emberkinzást végezte, részint pedig az azzal szomszédos hivatalos szobájában tartózkodott s igy Kis Gábor és Nagy Imre bántalmaztatását látnia és hallania kellett. Ezekhez járul Kis Gábornak eskü alatti azon vallomása, mely szerint kérte Zilahi Jánost «ne kínoztassa holtra», a mire azonban a nevezett parancsnok a könyörgő egyént, illetőleg anyját szidalmazva, nemcsak nem rendelte el az embertelen kinzás megszüntetését, hanem a kínzások közepette azon kérdést intézte: akitől való a dohány ?» tekintve, hogy Zilahi János kötelessége volt arra ügyelni, hogy a vezénylete alatti legénység hivatalos, illetőleg szolgálati eljárásában magát a törvényhez és szabályokhoz tartsa ; tekintve, hogy a nevezettnek nemcsak kötelességében állott, de hatalma is volt arra, hogy az alatta álló két pénzügyőr általi kínzást megakadályozza ;