Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

4o elkészítésénél saját műszerei felhasználási diját sem, mert eltekintve attól, hogy ebbeli állítását igazolni nem tudta, nem különösen, hogy a szükséges műszereket alperes társaságtól meg nem kapta volna, vagy azok rosszak s használhatlanok lettek volna, valamint azt sem tudta bizonyítani, hogy alperes vasúttársaság kérte volna, hogy saját műszereit használja s hogy ezért felperesnek külön dijat kötelezett volna. Alperes viszonkeresetével hasonlólag elutasítandó volt, mert az e felperesi keresettel nem hasonnemü, nem határozott, hanem mint az annak alapjául szolgáló 13. sz. a. könyvkivonat igazolja, számadásos viszonyon alapul, mely szerint felperesnek alperes vasúttársaság ellen a jelen kereseti követelésén kivül több más számadásból eredő benmaradt követelései s viszont terhére több rendű tartozásai kitéve vannak, melyek csak ugy lennének elbírálhatók, ha az azokra vonatkozó számadási iratok is becsatolva lennének, mert a könyvkivonat alapjául szolgáló könyvben alperes vasúttársaság által történt egyoldalú feljegyzések ugy a törvény, mint a dolog természeténél fogva, a követelés igazolására felperes tagadása ellenében egy magukban alkalmas bizonyítékul el nem fogadhatók. Minthogy pedig ezen könyvkivonatokban foglalt követelések s tartozásokból felperes válasziratilag nemcsak a viszkeresetbe helyezetteket, hanem több más tételek helyességét is kifogásolja, annak bizonyítását pedig alperes a per során igazolni meg sem kísérli s azokra a bizonyítást ki nem terjeszti, együttes elbírálás nélkül pedig annak egyes tételeit megítélni s felperest abban marasztalni akkor, midőn neki hasonlólag alperes vasúttársaság ellen a könyvkivonat szerint több más s alperes által is elfogadott követelései vannak, perrendszerü nem lehet. De eltekintve ettől, felperest a viszonkeresetbe helyezett követelések a 3. szám alatti szolgálati utasítás értelmében nem is terhelik. Ugyanis a neheztelt s faszállitás czimén alperes által követelt összeg meg nem ítélhető, mert a kérdéses faszállitásokat felperes mint vasúti tisztviselő még szolgálati idejének kezdetekor 1885. részben 1886. év elején tette, még pedig alperes vasúttársaság igazgatója tudomásával, még pedig a hivatalos iroda fűtésére s azért dijat soha sem követelt, mi kitetszik onnan is, hogy a