Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)
33 mért ütéseket, mégis, miután ezen sérülések az orvosi vélemény szerint a bekövetkezett halállal oki összefüggésbe nem hozhatók s minthogy ö maga tagadja, hogy akarata az élet kioltására lett volna irányozva, a cselekménye pedig, mely a halál bekövetkeztével oki összefüggésben áll, t. i. hogy meztelen lábbal az elhunytat egyszer hasba rúgta, nem oly bántalmazás, a melyről a közönséges tapasztalat szerint tudnia kellett volna, hogy a halál előidézésére alkalmas, cselekménye nem a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberöléssé, hanem a Btk. 301. és 306. §-aiba ütköző halált okozott súlyos testi sértéssé volt minősíthető, s minthogy tettét mostohájának ez esetet megelőzőleg vele szemben tanúsított azon eljárása miatt, hogy feleségének erkölcsi életét kétségbe vonta, öt magát másként mint szamár, bolond és vak nem is szólította, majd családjával együtt az atyjával egy közös konyhával bírt lakásából az atya által kikergettette, már amúgy is felingerült kedélyállapot hatása alatt s közvetlen az esetet megelőzőleg pedig ugyancsak mostohája általi fogadtatás, szidalmazás s a konyhából való kitaszittatás miatt nagyfokú felingerültségében, dühében követte el: büntetése a 307. §. alkalmazásával volt kiszabandó s figyelembe véve számos tagból álló családját mint enyhítő körülményt, ő az ítélet rendelkező részében kiszabott 2 és V2 évi börtönbüntetés elszenvedésére volt Ítélendő (1891. évi október 31. 3969. sz. a.) A szegedi kir. itélő tábla: A büntető-ügy adatai vádlott és az elhalt közt csak oly előző szóváltást és vádlottnak az elhalt által lett oly csekélyebb mérvű megtaszittatást bizonyítanak, mely tekintettel főkép miveletlen voltukra, a közöttük fenálló összeköttetésre s nembeli különbségükre, egyáltalában nem elég ok arra, hogy vádlott mellett a Btk. 307. §-a alkalmaztassák, ennélfogva ennek mellőzésével vádlott a Btk. 306. §-a alapján öt évi fegyházra Ítéltetik, ezzel a változtatással egyebekben a kir. törv. ítélete indoka alapján helybenhagyatik. (1892 jan 5. 260. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve vádlott Guron Péter azon beismerését, hogy 60 éves mostoha anyjának homlokára éles kapával egy ütést intézett, s midőn az ettől megtántorodott, nyakszirtjére a kapával egy második ütést mért, miután a sértett ennek következtében földre rogyott, lábával annak hasába rúgott; Döntvénytár uj folyam. XXXIV. 3