Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

24 Ernődre anyósánál lakó nejéhez jött látógatóba állítólag azon reményben, hogy vele kibékül. Oda érve arról értesült, hogy neje dajkaságba készül menni. Vádlott e miatt haragra lobbanva, kérdőre vonta nejét s vele szóváltásba keveredett, melybe anyósa is beleavatkozott. Vádlott anyósát kurvának nevezte, nejét pedig fején ütötte, azután leszorítva egy padra, késsel megszurással fenyegette. Panaszosoknak sikerülvén vádlottat lecsendesíteni, mindnyájan eltávoztak a lakásból. Panaszosok a harmadik szomszédba, vádlott pedig a korcsmába ment. Este vádlott kissé ittasan visszatért anyósa lakására, de az ajtót becsukva találván, annak lakatját egy kővel leverte s igy a a szobába behatolva, egy nyitott ládából nejének mintegy 20 frt értékű ruhaneműit, anyósának pedig egy 40 kr. értékű kötényét elvitte, ez utóbbit később összetépve visszaküldötte. Nejének ruháját vádlott 2 írtért eladta s a vételárt elitta. Vádlottnak ez utóbbi cselekményénél sem a Btk. 336. §. 3., sem pedig 8. pontja szerint minősülő lopás bűntettének jelenségei nem voltak megállapíthatók, mert egyrészt káros Varga Andrásné férjétől elválva élvén, vele sem ház-közösségben, sem közös háztartásban élőnek nem tekinthető, másrészt, ámbár vádlott is beismeri, hogy panaszosok lakásába a zár feltörése által jutott, de nincs beigazolva, hogy ezt a lopás czéljából követte volna el. Vádlott ugyanis azt állítja, hogy azért törte be az ajtót, mert részeg és dühös volt, miután panaszosokat nem találta otthon, azt állítja továbbá, hogy az általa elvitt ruhákat ö szerezte és sajátjának tartotta, tehát nem lehetett czélja a lopás annál kevésbé, hisz azon pillanatig, mikor az ajtó kinyitását megkísérelte, nem is tudhatta, otthon vannak-e panaszosok vagy sem, ugy teljesen ki van zárva, hogy már a korcsmában gondolt volna a lopásra; minthogy azonban kétségtelenné vált, hogy vádlott anyósa lakába annak belegyezése nélkül jogtalanul és erőszakkal hatolt be; hogy vádlott 20 frt értékű ruhaneműt nejének birtokából, annak beleegyezése nélkül vett el, s azt eladván, jogtalanul eltulajdonította, ö a Btk. 330. §-ába ütköző, magánlaksértés bűntettében és az értékre való tekintettel a Btk. 333. §-ába ütköző és 334. §. szerint minősülő lopás vétségében volt vétkesnek kimondandó. Minthogy továbbá vádlott nejét, késsel kezében, leszurás-