Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

343 vétetett, hogy Samsal Mijáné az ő elzáratása után fiával összebeszélhetett volna és igy lényegükben véve egybehangzó vallomásaik meggyőző hatással bírtak. Ezekhez járult több tanúnak hit alatt tett az a vallomása, hogy Drakulics Sándor a tett elkövetésének előestéjén bizalmasan beszélgetett*1 Samsal Mijánéval, hogy ezután ő hirdette a zárórát és ő sürgette a mulató vendégek távozását s hogy a tett színhelyéről a rendőri kaszárnyába visszatérés után, valamint a hullatörzs feltalálása alkalmával feltűnően sápadt volt és rendkivül gyanús nyilatkozatokat -tett, valamint időközben a rendőri kaszárnyából többször éjjel eddig nála szokatlan időben távozott el, és a tett utáni napon a rendesnél későbben érkezett oda vissza. Az ujitott perben Samsal Mijáné — bár Drakulicsot többé nem terheli — többször azt állítja, hogy Drakulics Sándor örtársaitól a korcsmába visszatért és ismételt nyilatkozatai alkalmával csak annyiban módosítja vallomását, hogy ezt Drakulics Sándor nem a bűntett elkövetése végett, hanem azért tevé, mert ő arra kérte, hogy fiát — kit részeg atyjának dühétől féltett — nézze meg, mit csinál és hozza ki. Drakulics azonban azzal a hirrel jött ki, hogy a fiu a korcsma melletti szobában alszik, azért nem hozta magával. Előadja továbbá Samsal Mijáné, hogy Drakulics Sándornak eme szavait a többi rendőrök és Gain Jusztim is hallotta, azután mind eltávoztak. S miután ezeket az ujitott vizsgálat és végtárgyalás folyamán ismételve elmondotta, ugyanazon végtárgyaláson történt kihallgattatása végén arra a kérdésre, hogy meddig maradt odabenn Drakulics ? azt feleli, hogy nem állithatja, vajon benn volt-e, vagy máshova ment. És ezzel szemben Drakulics Sándor a végtárgyaláson egyszer beismeri, hogy Samsal Mijáné a korcsmába fiához beküldötte, de nem emlékezik, hogy benn volt-e, mig a további kérdésekre határozottan tagadja, hogy örtársaitól elvált volna, sőt a beismert fölszólitásra sem emlékezik, erről, úgymond, csak Samsal Mijánétől a bocsánatkéréskor értesült. Ezen ingadozó és részben ellentmondó vallomásokkal tehát nem lett megczáfolva, az alapperben tanuk által bizonyított és lényegében az ujitott per adatai által is támogatott az a körülmény, hogy Drakulics Sándor a korcsma közelében örtársaitól visszamaradt és elmaradásának időtartama elég lehetett a kér-