Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

i85 men felszámított követelésével elutasítja és a peres felek közt felmerült perköltségeket kölcsönösen megszünteti, mig másodrendű alperest Márton Kálmánt felperes részére 5 frt kártőke megfizetésére kötelezi, az ez összegeken felüli kártőke iránti, valamint a pénzbüntetésre nézve előterjesztett kereseti zárkérésével felperest a kir. törvényszék 2. r. alperessel szemben elutasítja, a becsatolt naptárrésznek mindkét alperessel szemben fentartott elkobzás alkalmazását pedig mellőzi, stb. Indokolás: Bár a kereset 1. r. alperessel szemben nem a csődbirósághoz volt beadva, a kir. törvényszék a különben nem kifogásolt, de hivatalból vizsgálandó rendes birói hatáskörét annak elbírálására nézve azért állapította meg, mert jelen esetben pertársaság forog fen és ez ok miatt a per elbírálása már nem tartozik a kir. törvényszék, mint csődbíróság hatásköréhez. (Csődtörvény 153. §.) Alperesek felpereskedhetési kifogást is érvényesítettek, mert felperes kereshetőségi jogosultságára nézve nem bizonyította a kérdésben forgó czikk szerzőségét és mert azért mástól a diját már megkapta, ennek következtében ha még bizonyítva is lenne felperes szerző volta, az e czimü joga másra szállott át. A kir. törvényszék alperesek e kifogását elvetette, mert az annak alapját képező első okot, tekintettel arra, hogy a midőn szerzőül felperes van megnevezve, alperesek bizonyítani kötelesek (1884. XVI. tcz. 28. §.) és ezt nem tették, mig a második okra vonatkozólag a kihallgatott tanú Korbuly József azt adja elő, hogy a díjazásra nem emlékezik, s bárha a keresetben felperes azt adta is elő, hogy a kérdéses elbeszélést az «Erdélyi Hiradó» számára irta, s bárha e lap szerkesztője a beküldésből kifolyólag azt tulajdonának tekintette, de mivel felperes a tárgyalás rendén tagadta; hogy ő a szerzői jogát Korbuly József lapszerkesztőre korlátlanul átruházta volna : a kifogással élő peres félnek kötelessége lett volna oly jogczimet kimutatnia, mely alkalmas a szerzésre, ezt pedig alperesek megtenni feledték. Alperesek közül a csődtömeg részéről tömeggondnok alperesithetési kifogással élt, mert a bitorlás személyes jellegű, Ormos Ferencz közadós személyes képességét nem vesztette el, a csődtömeg pedig közadós vagyonából sem örökösödés, sem hagyomá-