Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

141 megszüntette, következőleg sem vételárleszállitást, sem kártérítést igényelni többé nem jogosult. A előleges birói szemle is — ha szabályszerűen foganatosíttatott volna — és az árverés költségei felperes részére csak mint a főkövetelés járulékai voltak volna megítélhetők; minthogy azonban a főkövetelés iránt felperes keresetével elutasittatott, a kérdéses költségek már ez okból meg nem ítélhetők. A mi azonban felperesnek a vétel tárgyát képezett második és harmadik waggon lisztnek nem szállítása miatt támasztott kártérítési követelését illeti, ugy annak részben hely adandó volt, mert alperesek beismerték, hogy a vétel tárgyát három waggon liszt képezte : mert a B. és D. a. csatolt okiratok által igazolva van, hogy felperes elsőrendű alperest a második waggon lisztnek elküldésére 1887 márczius hó 22-én, a harmadiknak elküldésére pedig márczius hó 28-én kell levelével felhívta ; mert elsőrendű alperes már útnak indított második waggon felett máskép rendelkezett és felperesnek sem a helyett mást, sem a harmadik waggon lisztet nem szállította, miáltal a szerződést megszegte ; mert alperesek azt a kifogásukat, hogy a vételi szerződés feltételéül kiköttetett, hogy elsőrendű alperes a második és harmadik waggon lisztnek szállításától elállhasson, ha az első waggon liszt felperesnek nem tetszenék, felperes tagadásával szemben be nem bizonyították: mivel Beck Károly a már fentebb felhozott okból a kikötés megtörténtére nézve tanuként ki nem hallgatható, más bizonyíték pedig fel nem hozatott; végül mert a mennyiben Beck Károly kapott utasítás daczára elsőrendű alperes részére az elállás jogát kikötni elmulasztotta volna, ez a mulasztása felperes jogait nem érinti. Jogosan követel tehát felperes a K. T. 353. §-a értelmében alperesektől a szerződés nem teljesítése miatt kártérítést. Alperesek a miatt, hogy felperes a kártérítés fejében követelt árkülönbözet kiszámításánál a temesvári piaczi árt vette alapul, kifogást nem tevén, az bíróilag is volt irányadóul elfogadandó. A kihallgatott szakértők többsége megállapította, hogy Temesvárott 1887 márczius 12-ike és április 13-ika közötti időben egy m.-mázsa 9—8V2 számú lisztnek piaczi ára változatlanul 12 frttól 12 frt 20 krig, átlagban tehát 12 frt 10 kr. volt; piaczi árként tehát ez az átlagösszeg volt elfogadandó.