Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

letétbe nem helyezte, mert felperes a vételár-hátralékot és a nála akarata ellenére hagyott foglalónak kétszeresét a közjegyzőnél, tehát hiteles személynél letévén, egyébre nem is kötelezhető, miért is az adásvételt teljesen létrejöttnek tekinteni s alpereseket a kereset értelmében marasztalni kellett. A debreczeni kir. tábla: Az e. b. ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az A. a. nyilatkozat szerint az adásvételi jogügylet peres felek közt szóbelileg véglegesen megköttetett, mely véglegesen megkötött szerződéstől szerződő felek egyoldalulag vissza nem léphetnek. Nem menti fel alpereseket a szerződés kötelezettsége alól az, hogy az elöpénz kétszeresét felperesnek visszaadták, mert ezen elöpénznek elfogadásába felperes bele nem egyezett és a szóbelileg véglegesen megkötött szerződéstől kölcsönös egyező akarattal a szerződő felek vissza nem léptek. A felperesnél visszahagyott elöpénz és a vételár hátraléka, habár nem helyeztetett is birói letétbe, mindazonáltal az nem szolgálhat annak bizonyitékául, mintha a szerződéstől felperes is visszalépett volna, mivel felperes alpereseket a szerződés teljesítésére kitűzött napot megelőzőleg már február 13-ik napján a visszahagyott elöpénzzel és vételárhátralékkal hiteles személy által megkínálta és a szerződés teljesítésére kitűzött határnap, t. i. február 14-ik napjának sikertelen lejártát követő napon, február 15-én felperes a szerződés betöltésére irányult keresetét már folyamatba tette, mely keresetben az alperesek kötelezésével egyidejűleg felperes a teljes vételár lefizetésére önmagát is köteleztetni kérte. Egyébiránt felperes a szóbeli szerződés értelmében csak akkor köteles a vételárhátralékot kifizetni, a mikor a bekebelezésre alkalmas okirat birtokába jut, tehát a szerződés teljesítésére felperes által nyilvánított készség után felperest mulasztást nem terheli. A m. kir. Curia: Bárha az alperesek által tartalmára nézve valódinak elismert A. a. bizonylat tanúsítása szerint a peres felek közt 1892 február 7-ik napján létrejött szóbeli adásvevési szerződés véglegesen megkötöttnek tekintendő, mindamellett mind a két alsóbb bíróság ítélete megváltoztatandó és felperes keresetével elutasítandó volt: mert felperes maga is elismeri, hogy a szóbeli szerződés létrejöttét követő napon L rendű alperes kijelentette a szerződés-