Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

37 akkor, a midőn a köntösét felemelve, lábai között kezét taszigálta és annak szemérem testét kezével megérintette, vádlottat a Btk. 261. § ában irt becsületsértés vétségében vétkesnek kimondani és mint ilyent arra való tekintettel, hogy ellene súlyosító körülmény nem forog fen, mig enyhítő körülményül jelentkezik vádlott beismerése és büntetlen előélete, az ítélet rendelkező részében foglalt büntetésre ítélni kellett. (1891 aug. 31. 1625. sz. a.) A kolozsvári kir. ítélő tábla: a kir. törvényszék Ítéletét, a mennyiben a B. K. t terhelő cselekményt nem találta a Btk. 233. §-ában körülirt szemérem elleni erőszak bűntettének minősithetönek, helybenhagyja ; a mennyiben azonban azt a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének minősítette, megváltoztatja s B. K. vádlottat a Btk. 249. §-ában ütköző szemérem elleni vétségben mondja ki bűnösnek, s ezért őt ugyanezen szakasz alapján 1 havi fogházra és 20 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Az Ítéletnek ama része, mely szerint vádlott a Btk. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűntettének vádja alól felmentetett, az elsőbirósági ítéletben felsorolt indokoknál fogva, és azért is helybenhagyandó volt, mert vádlott tagadja, hogy a terhére rótt cselekményt a nemi ösztön kielégítése czéljából követte el, ennek ellenkezőjét pedig az elsőbirósági Ítéletben is a tényállásnak megfelelően előadott ténykedéséből minden kétséget kizáróan következtetni nem lehet, s igy a szemérem elleni erőszak leglényegesebb alkotó elemének fenforgása, t. i. a nemi ösztön kielégítésére irányuló szándék, meg nem állapitható. Megváltoztatta azonban a kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét annyiban, a mennyiben a vádbeli cselekmény a becsületsértés vétségének minősíttetett s ugyanazt szemérem elleni vétségnek minősítette azért, mert vádlott a szemérmet sértő cselekményt nyilvános helyen követte el, s azzal közbotrányt okozott, mert azt az úgynevezett s az elkövetés helyétől néhány lépésre levő csizmadiák kertjéből M. P., H. M., sőt még többen is látták, mi kitűnik abból, hogy a nevezettek vádlott felé mentek azért, hogy a kis leánykákat esetleg bekövetkezhető komolyabb veszélytől megmentsék, mit vádlott észrevevén, el is távozott. Ezek szerint vádlottnak cselekménye mindama lényeges ismérvekkel bir, a melyek a szemérem elleni vétségnek megállapításához