Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

34 5 frt pénzbüntetésre és ennek behajthatlansága esetében a Btk. 53. §-a alapján egyenkint további 1 napi fogházra is Ítéltetik ; ennyiben az alsóbirósági Ítéletek megváltoztattatnak, egyebekben pedig a kir. itélő táblának ítélete az abban elfogadott indokoknál fogva és még azért is helyben hagyatik, mert habár az 1889 február 19-én megtartott végtárgyalás alkalmával Hexner Adolf sértett fél akképen nyilatkozott, hogy a vádlottak megbüntetését nem kívánja, mégis tekintve, hogy ugyanekkor nevezett sértett fél azt is kijelentette, hogy daczára ennek, kárának megtérítését mégis kéri, és tekintve, hogy a bűnösség kérdése a kártérítés kérdésétől el nem különíthető, és hogy ekkép a sértett félnek egyedül a kártérítésre vonatkozó nyilatkozata egyszersmind a bűnösségre is kiterjesztendő, nevezett sértett félnek fenti nyilatkozata által a vádbeli cselekménynek vétséggé lett minősítése daczára, vádja visszavontnak nem tekinthető. * — A Curia ez esetben is abból az elvből indult ki, a melyet már ismételve elfogadott, hogy a mennyiben a bíróság valamely hivatalból üldözendő büntettet magáninditványi vétséggé correctionalisál, s a sértett fél az ítélethozatal előtt indítványát visszavonja: a további eljárás az indítvány visszavonása folytán megszüntetendő. A fenforgó esetben ugyanis a Curia azt csak azért nem tette meg, mert a sértett fél lemondott ugyan vádlottak megbüntetéséről, de fentartotta kárkövetelési jogát, s a büntető bíróságot kérte, hogy kárát itélje meg ; minthogy pedig ez a bűnösség kimondása nélkül meg nem történhetett volna : ennélfogva a sértettnek ezt is akarnia kellett, és igy a büntetéstől való elállása nem volt az indítvány visszavonásának tekinthető. De levonta a kir. Curia az általa elfogadott elvi álláspontból a másik következtetést is az által, hogy a vétséggé correctionalisált magánlaksértés bűntettére nem a 330. §. büntetését helyettesítő fogházat, hanem egészben véve a 332. §. vétségi büntetését alkalmazta, tehát a fogház mellett pénzbüntetést is szabott ki. Helyes és elfogadható-e azonban elvileg ez a felfogás ? A cselekmény tényálladéka magában foglalja mindazt, a mit a törvény a 330. §. bűntettének tényálladékához megkíván, de az enyhitő