Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

k3 alkalmával a pénz leszámlálva lett volna, nem bizonyítják. Ámde maga felperes sem állítja s az okmányban sem nyert kifejezést az a körülmény, hogy a pénz egyidejűleg lett volna leszámlálva, ellenkezően az A. a. okmányban azt ismeri el alperes, hogy a 70,000 frankot korábban vette kézhez két rendben, egyszer 22,500 frankot és másodszor 47,500 frankot: a mi által a 70,000 frank teljes összeggé lett. Az a körülmény tehát, hogy A. a. okmány készítése alkalmával a pénz leszámlálva nem lett, a mint hogy ez abban nem is állíttatik, az abban foglalt elismerésnek bizonyító erejét meg nem gyengíti. Az a körülmény sem gyengíti meg az A. a. okmánynak bizonyító erejét, hogy az elsöbirósági ítéletben hivatkozott tanuk csak kisebb-nagyobb összegek, de nem az egész 70,000 franknak a megfizetéséről bírnak tudomással, minthogy felperes nem is állítja, hogy a 70,000 frankot alperesnek egyszerre számlálta le s ha a tanuk csak részfizetésekről tudnak, nincs kizárva lehetősége annak, hogy felperes fizetést teljesített alperesnek oly időben is, a midőn a tanuk egyike sem volt jelen, arról pedig, hogy felperes az A'/, a. okmány kiállítása után alperessel szemben határozott beismerést tett volna, hogy ő ennek a 70,000 frankot le nem fizette, s annak utólagos fizetésére magát kötelezte volna, az elsőbiróság által hivatkozott Korbács Ferenczné és Korbács Ferencz vallomása sem képez perrendszerü bizonyítékot. Végül az alperes által ajánlott főeskü általi bizonyítás sem volt tekintetbe vehető. Alperes is ugyan arra ajánlott viszonválasziratában főesküt felperesnek, hogy esküdjék meg, miszerint igaz, hogy két részletben és pedig egy ízben 22,500 frankot, egy ízben pedig 47,500 frankot aranyban kifizetett készpénzben, jelen perbeli alperes Tunyogi Csapó Ferencz kezéhez az 1887. évi nov. 11. létrejött szerződés alapján annak aláírásakor, vagy azelőtt. A mi arra vonatkozó esküt illeti, hogy felperes alperesnek a szerződés aláírásakor a 70,000 frankot le nem fizette, az már azon egyedüli oknál fogva sem Ítélhető meg, minthogy azt, hogy azon összeget felperes a szerződés aláírása alkalmával fizette le, felperes nem is állítja sem, hogy megállapodás szerint az akkor lett volna lefizetendő. Ezen körülmény tehát a perben döntő nem lévén, bizonyításra nem is szorul.