Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

2QÓ Pap Jánost azonban a Btk. 355. § ában meghatározott sikkasztás miatt sem lehetett bűnösnek nyilvánítani: mert tagadja, hogy bárkitől bármily czimen fizetett adót kezéhez vett, s ez, tagadásával szemben, a fizetést teljesítők állításával jogszerűen bebizonyitottnak nem tekinthető. Be van azonban bizonyítva Pap János vádlott ellen, részben saját beismerésével, részben pedig a fegyelmi és bűnvádi eljárás adataival, de a szatmári pénzügyigazgatóság feljelentéséhez mellékelt kimutatásra vezetett nyilatkozatával is, hogy mint kir. adóhivatali tisztviselő, tehát a Btk. 461. §. szerint közhivatalnok, a hivatali minőségében vezetett közhivatali könyvbe lényeges tényt hamisan vezetett be és hogy hatáskörében a valódi közokiratot meghamisitotta, s hogy eme cselekményéből ugy egyesekre, mint a kir. kincstárra jogsérelem háramolhatott és háramlott is. Saját beismeréséből, de a huszti kir. adóhivatalnak 4. nsz. a. mellékelt hivatalos jelentéséből és terjedelmes kimutatásából, valamint a Stenczinger Jakab, Boksái Bertalan és többek vallomásaiból be van bizonyítva ugyanis az, hogy az adóhivatalba beszolgáltatott adóösszegeket hamisan könyvelte el, sőt hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, adósságait ugy törlesztette, hogy a hivatali hatáskörében vezetett adókönyvekben, naplók és kimutatásokban kifizetettnek tüntetett ki olyan illeték adóösszegeket, a melyeket az illetéket fizetni köteles egyén a kir. adóhivatalba valósággal be nem fizetett, sem a vádlott nem fizette be az adótárnok kezéhez a hamisan elszámolt összegeket. Vádlott az elszámolás helytelenségét beismeri ugyan, de tagadja a roszhiszemüséget. Tagadása ellenében azonban a fentebb megjelölt bizonyítékok azt mutatják, hogy a vádlott cselekménye czéltudatosan jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányult és hogy a számos hamis tétel bevezetését bűnös cselekményének elpalástolása indokából teljesité. Vádlott az a cselekménye a Btk. 394. és 393. §-aiban meghatározott közokirathamisitás minden ismérveit kimeríti. Ezért a vádlottat ebben és nem a hivatali sikkasztás bűntettében kellett bűnösnek nyilvánítani. A büntetés kiszabásánál bár súlyosító körülményt képez, hogy a vádlott hosszú időn át folytatta a hamisítást, de ezzel szemben