Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

240 Vádlottnak azon két különböző alkalommal elkövetett cselekménye, miszerint az osztrák-magyar államvasut-társaság vaspálya vonaláról meg nem czáfolt azon előadása szerint a pályatesten elgázolva talált két drb és egy drb szöget elhozta, nem lopást, hanem csak jogtalan elsajátítást képez, mert bár tudta, hogy azok a társaságé, de az elgázolva találás körülményéből azok elvesztését vélelmezhette, mivel azonban a talált tárgyakat 8 nap alatt az előtte ismert tulajdonosnak vissza nem adta, ezzel a Btk. 365. §-a szerint büntetendő cselekményt követett el. (1891 jul. 6. 3225. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: az elsöbiróság Ítéletét akként változtatja meg, hogy vádlottat a Sziládi József kárára elkövetett lopás alól felmenti s a terhére elsőbiróságilag megállapított jogtalan elsajátítás vétségeiért vádlottat a Btk. 365. és 96. §§. alapján összbüntetésül 2 havi fogházra s a Btk. 102. § a alapján a két vétség után külön-külün 5—5 forint pénzbüntetésre itéli, s ugy a fogház, mint a pénzbüntetést a 3 havi vizsgálati fogság által kitöltöttnek, illetve kiegyenlítettnek veszi, egyéb felebbezett részében az elsöbiróság íteletét helybenhagyja. Indokok: Az ítéletet, annak előre bocsájtásával, miszerint a sértett által előadott s az elsőbirósági ítéletben híven felsorolt ténykörülmények, a mennyiben azok vádlott ellenében bizonyíthatók lennének, nem a lopás, hanem a rablás bűntettének tényálladékát foglalják magokban, a mennyiben sértett pénze és állítólag pipája a személye ellen alkalmazott erőszakkal vétetett, el, s igy a Btk. 344. §-ában jelzett rablásnak minden alkateleme megvan, vádlottat felmenteni kellett azért: mert a rablásnak általa történt végrehajtására vonatkozólag csakis a sértett Sziládi József vallomásában foglaltatik közvetlen bizonyíték, a mennyiben a sértett azt állítja, hogy a tettes személyében vádlottat felismerte, ez azonban vádlott határozott tagadásával szemben a bűnösség kimondására nem elegendő, annál kevésbé, mert sértett akkor egész nap dorbézolván, boros állapotban volt, s hozzá véve ehhez az éjjeli sötétséget, a személy felismerésében tévedhetett. Az elsőbirósági ítéletben terhelőül felhozott egyéb adatok gyanujeleket képeznek ugyan, de a sértett terhelő vallomásával összevetve sem elegendő az elitéltetésre, mert egyéb körülményekkel meggyengittetnek. Az a körülmény ugyanis, hogy