Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

3 Habár alperes tagadja, hogy ezen A. és B. a. okiratok tartalma a felperes által felhozott lényeges körülményeket magában foglalja, habár ezen A. és B. alattiak közokirati jelleggel biró okiratoknak tekintendők s habár ezen külföldön kiállított okiratokra nézve az azokra vezetett hivatalos záradékok által ki van mutatva, hogy azok a romániai törvények szerint érvényesek, továbbá a válaszirathoz D., E., F. a. becsatolt mellékletek által, melyek felöl a hiteles kiadványok a 4289/88. sz. a. levő jegyzőkönyvhöz vannak csatolva, jelesen a buenzesti cs. és kir. osztrákmagyar követségnek 1888 május 21-én kelt értesítése és a hiteles másolatban bemutatott nemzetközi szerződésekkel ki van mutatva még az is, hogy az osztrák-magyar monarchia és Románia között a jogsegélyre nézve teljes viszonosság áll fen, mely okoknál fogva alaki tekintetben azon okiratok kifogás alá nem eshetnek és a prts 157., 165. §-aiban jelzett kellékekkel biró okiratoknak tekintendők mindaddig, mig azok hamissága vagy szabálytalansága be nem bizonyittatik, mindazonáltal az ilyen közokiratok tekintetében is azonban a prts 165. §. értelmében meg van engedve, hogy azoknak valótlansága, következőleg hamis és szabálytalansága bebizonyíttathassák s ennélfogva felperesnek azon állítása, hogy a fent jelzett közokiratokkal ellenkező minden lényeges körülmény bebizonyítása egyáltalában ki volna zárva, mint minden törvényes alapot nélkülöző, elfogadható nem volt. A bizonyítást illetőleg alperes az A. a. okirat ellen még továbbá azt hozza fel, hogy ő annak tartalmát — nem bírván a román nyelvet — az aláíráskor nem értette meg, továbbá, hogy az abban foglalt 70,000 frankot, daczára a szerződésben foglalt átviteli elismervényre, sem annak kiállítása előtt, sem a kiállításkor, de sőt még azután is egyáltalában át nem vette és tényleg meg nem kapta. A mi alperesnek a román nyelvben ismeretlenségét illeti, a felperes által ajánlott tanuk Morik Lajos, Lengyel Albert, Boda Benedek és Lengyel Albertné, valamint a többi tanú által sem megerősítést, sem különös megczáfolást nem nyert, mert a tanuk egyike sem tesz e tekintetben határozott vallomást. A mi alperesnek az A. a. okirat tartalmának valótlanságát illeti, a per adatai szerint következő adatok fordulnak elő. 1*