Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

215 tás, mely az elhatározást előmozdítja, végig kisérte vádlottat a véghezvitel egész folyamán s pótolta beteges jellemének hiányait, az elhatározottságot, a kitartást, oltan várt reá a gyermek átvételénél, együtt ment vele a hosszú uton a vesztőhelyig, s végül átvette tőle a bűntény vezetését s éppen azon tényt, melyhez az akaraterő és gonoszság kívántatik, már nem vádlott, de tettestársa a Juli követte el. Éppen az, hogy a cselekmény egy más személynek, a Julinak oly nagymérvű lélektani befolyása és tettleges közreműködése mellett jött létre, képezi az indokot, a miért a kir. törvényszék ezen súlyos bűnténynél a büntetés enyhítésének jogát igénybe vette s a 92. §. alkalmaztatván, vádlottat a büntetlen előélet figyelembe vételével is a fenti enyhébb mérvben büntette. Nem tehette a kir. törvényszék magáévá a közvádlónak a pótvégtárgyaláson kifejtett azon felfogását, hogyha a hysteria alapján az előre megfontolás megállapítása mellőzve lett, a szándékos emberölésnél már a hysteriát mint enyhítő körülményt figyelembe venni, s ez indokból a Btk. 92. §-át alkalmazni nem lehetne. Minden cselekmény figyelem nélkül arra, hogy egy felsőbb fokú minősítés mellőztetett-e vagy sem ? elfogadott saját tényálladéka szerint, önállóan bírálandó el s ha valamely enyhítő körülmény fenforgása tényleg megállapítva van, azt a Btk. 89. §. értelmében mellőzni nem lehet. Kétségtelen már, hogy a hysteiia azontúl, hogy a megfontolást kizárja, tettleg befolyásolja a szándék egész minőségét s ebből következik, hogy vádlott hystericus alapjelleme mellett a felbujtás és más általi befejezés tettleg nagyobb szerepet játszanak az elhatározás és véghezvitel körül, mintsem a beszámitás rendes szabályai alkalmazhatók lennének. (1890 deczember 15. 44719. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Minthogy az a körülmény, hogy vádlott hysteriában szenved, már a vádbeli cselekmény minősítésénél tekintetbe vétetett, az tehát, mint nyomatékos enyhítő körülmény a büntetés kiszabásánál már figyelembe nem vehető, minthogy azonban