Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

193 zonyitási eljárás szabályszerű keresztülvitele és a felek újból meghallgatása után ugy a kereseti, valamint a viszonkereseti kérelem felett a kifejlendökhöz képest hozzon uj Ítéletet. Indokok: Felperes nem vonta kétségbe, hogy az alperes által támasztott viszonkereset a felperesi keresettel ugyanazon egy jogalapból származik, alperes tehát viszonkeresetét az 1881. évi LIX. tcz. 8. §-ának a) pontja alapján jogosan érvényesítette. Felperesnek az a kifogása, hogy a viszonkereset elkésett, mert ez nem az ellenbeszédben terjesztetett elő, figyelembe vehető nem volt, mert igaz ugyan, hogy a törv. rendtartás 77. §-a azt rendeli, hogy a viszonkereset az ellenbeszédben terjesztendő elő és ez a §. a perrendnek általános határozatai közé van felvéve ; de tekintve, hogy a hivatkozott törvény 127. §-a értelmében a törvénykezési rendtartás általános szabályai a sommás eljárásban csak a III. czim II. fejezetében foglalt módosításokkal alkalmazandók, — a III. czim II. fejezetében foglalt 117. §. értelmében pedig alakszerű periratuknak a sommás eljárásban nincsen helye, hanem a perbeli tényállásnak minden irányban, tehát az esetleg támasztani kivánt viszonkereset tekintetében való kinyomozása képezi a biró feladatát; kétségtelen, hogy a törv. rendtartás 77. §-ában foglalt rendelkezés csak a rendes eljárásban foghat helyet, ugyanazért alperes viszonkeresetét e perben is érvényesíthetőnek kimondani s az elsőbiróságot további megfelelő eljárásra utasítani kellett. (1892 márczius 14. 701. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a viszonkereset elbirálhatása kérdésében az elsőbiróság ítélete hagyaíik helyben ; a másodfokú bíróság pedig ehez képest utasittatik, hogy a pert, illetve az elsőbiróság Ítéletét a felebbezés folytán a kereset szempontjából érdemben vizsgálja meg. Indokok: A törvénykezési rendtartásnak a sommás eljárásra nézve felállított az az elve, hogy a sommás per tárgyalásain felhozottak egyidejűleg és jókor felhozottaknak tekintendők, nem talál alkalmazást olyan intézményekre, melyek perjogi természetüknél fogva a per bizonyos szakához kötvék, minők a kereset felemelése, az illetékességi kifogás megtétele s a viszonkereset támasztása, melyek a tárgyalás megnyitására tartoznak. Midőn tehát az alperes viszonkeresetét a jelen perben folytatott tárDöntvénytár, uj folyam. XXXIII. l3