Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

H4 alkalmával azt nála is felejtette, midőn ezt másnap felemiitette vádlottnak, ez őt megnyugtatandó, mondta, hogy nála van otthon a pénztárcza elzárva, s hogy szavainak annál is nagyobb súlyt kölcsönözzön, még egy kis kulcsot is mutatott fel, hangsúlyozván, hogy ezzel van elzárva, pár nap múlva pedig, miként ezt sértett fél ugyancsak hit alatt vallja, Promontoron volt vádlottal és 19 trt értékű arany órájának karikája eltörvén, minthogy ezt már zsinóron nem hordhatta, átadta vádlottnak megőrzés végett, ki azzal, hogy majd aranymivesnél megcsináltatja, azt át is vette, ez után következő napon vádlott nem jött sértetthez, ki erre elment lakására, hol vádlottat már nem találta, hanem helyette egy levelet, a melyben vádlott jelzi, hogy el kellett utaznia és azóta vádlottat többé nem látta. Vádlott beismeri, hogy a 40 frtos pénztárczát sértett féltől átvette, de azzal védekezik, hogy nem megőrzés végett vette át, beismeri azt is, hogy az arany órát átvette, ugyancsak azzal védekezik, hogy nem megőrzés végett, hanem cserébe kapta sértettől egy gyűrűért, mit neki adott. Tekintettel sértett fél hit alatt tett határozott vallomására, vádlottnak a körülmények által sem valószínűsített védekezését, mint mi alappal sem birót, a kir. törvényszék bírói figyelembe nem vehette, s miután vádlott cselekménye a sikkasztás vétségének tényálladékát megállapítja, őt abban bűnösnek kimondani és cselekményeiért megbüntetni kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülményül szolgált a fenforgó bűnhalmazaton kívül, mely egyúttal a Btk. 96. §-ának alkalmazását is indokolja, vádlottnak mindkét sértett féllel szemben jogtalan vagyonszerzésre irányuló és hosszabb időn át tanúsított fondorlatos eljárása, enyhítő körülményül, hogy özv. R I- né sértett fél vádlott megbüntetését nem kívánta, továbbá büntetlen előélete. (1892 január 7. 637. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: a kir. törvényszéknek ítéletét és a vádlott szabadlábra helyeztetése tárgyában hozott, a szabadlábra helyezést megtagadó végzését indokainál fogva s az ítéletet mégis azzal a változtatással, hogy miután vádlott S— I— kárára két külön alkalommal két külön álló sikkasztást követett el, vádlottat két rendbeli sikkasztás vétségében mondja ki