Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

QO hezvitele módjából is következtethető, hogy szándéka emberélet kioltására irányult. Vádlottnak a felindulásra vonatkozó védekezése elfogadható, támogatják azt Kozla Dániel és neje, Erdödi Ferencz, Selikov István tanuk vallomásai, kik határozottan igazolják egyrészt, hogy vádlott feleségét rendkívül szerette, másrészt azt, hogy az asszony mily nagy mérvben volt elvetemült. Ez alapon, minthogy vádlott ezen védekezése ellen mi sem szól, beigazoltnak volt veendő az, hogy mikor vádlott feleségére a lövéseket intézte, erős felindulásban volt, miért is tekintettel a hitvesi viszonyra, vádlott ezen cselekménye a Btk. 279. §ába ütköző s a 281. §. 3. bekezdése szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettét képezvén, abban bűnösnek kimondandó volt. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménykép vétetett vádlottnak neje erkölcstelen életmódja által okozott nagyfokú elkeseredése, elhanyagolt műveltségi állapota és ittassága. (1891. évi decz. ib. 9203. sz. a.) A szegedi kir. itélö tábla : A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1892 febr. 20. 701. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy Kozla Dániel, Erdödi Ferencz, Salikov István s még több tanuk egybehangzólag bizonyítják azt, hogy vádlott a nejét nagyon szerette, s hogy ámbár ez utóbbi öt már több év előtt elhagyta s más férfiakkal élt szerelmi viszonyban és ha eközben időnként férjéhez vissza is tért, hetenként 1—2 napi ott tartózkodás után ismét eltávozott, mely alkalmakat is arra használta fel, hogy férje házától holmit elhordjon és ennek vagyonát pusztítsa, habár vádlottnak ismerősei gyakran tanácsolták, hogy hütelen nejével végképen szakitson, hogy azt többé vissza ne fogadja. Vádlott mindezen biztatásokra csak azt felelte, hogy ezt nem teheti, mert nejét nagyon szereti, sőt tényleg mindig vádlott járt neje után, hogy ezt a házassági viszonyból kifolyó női hűségre és gyermekei iránt tartozó anyai kötelességére figyelmeztetve, azt a visszatérésre reá bírja; tekintve.', hogy a legutóbbi időben, miután neje már három hét óta egészen kimaradt házától, vádlott a lelkészhez fordult a kiengesztelésnek békéltetés utján eszközlendö megkísérlése végett, s felkereste nejét s kérte azt, hogy térjen hozzá vissza, ez azonban ismét a legdurvábban elutasította azon kijelentéssel, hogy