Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)
72 tanyáján egy bot találtatott, melyen állítólag vérfoltok észleltettek, mely azonban behatóbb vizsgálat tárgyává nem tétetett, bizonyítékul egyáltalában nem szolgálhat, minthogy másrészt lélektanilag teljességgel indokolatlan, sőt egyenesen kizártnak tekintendő, hogy a tettesek egy harmadik személyben vérengző tettük szemlélőjéül tanút állítsanak, minthogy továbbá Széki István vádlottnak azon eljárása, hogy a véres terv megállapításában részt vesz, a tetteseket a színhelyre követi s ott maga is lesbe áll, csakis abban lelheti magyarázatát, hogy a kiszemelt áldozat életének megfosztására nézve társaival akarategységben áll ; minthogy mégis a mindhármukat átható eme közös lélektani tényező Széki István részéről külsőleg csakis abban nyilvánul, hogy jelenléte által azok tevékenységére erkölcsileg támogatólag, bátorítólag hat, ez által előmozdítva s könnyítve azt: a kir. itélő tábla mindezeknél fogva eme vádlottat illetőleg nem ugyan a társtettesi, hanem bünsegédi közreműködést látván bizonyítottnak, cselekményét ennek megfelelőleg minősítette s büntetését az elsőbiróság ítéletében felhozott s e helyütt is elfogadott enyhítő körülmények figyelembe vételével az ítélet rendelkező részében kitett mérték szerint állapította meg s szállította le, egyszersmind Sailai István vádlottnak szabadságvesztés-büntetését is az elsöbiróság ítéletében felhozott enyhítő körülmények nagyobb méltatásával. A m. kir. Curia: Sailai János vádlott a csendörök által eszközölt letartóztatása után Váradi János csendőrőrmester által tanuk jelenlétében kihallgattatván, azt vallotta, hogy ötet Szabó Mihály és Széki István felbérelték a Gáspár János megölésében való segélyezésre és hogy e czélból neki az előbbi 50 frtot és egy akó bort, utóbbi pedig szintén egy akó bort igért. Ezen kihallgatása alkalmával elbeszélte továbbá a nevezett vádlott, hogy az emiitett igéret következtében 1883. évi nov. 16-án délután elment a Széki István borházába s Szabó Mihályt is ott találván, mindhárman újból megbeszélték a Gáspár János megölését s alkonyatkor elindultak a «Kútvölgy) nevü helyre azon indokból, mert tudván, hogy Gáspár János, Pap Szél István pinczéjében mulat: meg voltak győződve, hogy onnan saját pinczéjébe menetelekor az emiitett helyet érinteni fogja.