Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)
68 bonczjegyzökönyv és arra adott szakértői vélemény szerint Gáspár János 1883. évi nov. 17-én virradóra a 9. tételszám alatt körülirt, a fej ellen intézett súlyos ütés következtében meghalt; igazolva van továbbá, hogy ezen közvetlenül a halált okozó sértésen felül még sértett a felsorolt súlyos sértéseket szenvedte. Közvetlen az eset megtörténte után vezetett vizsgálatkor a gyanú Szabó Mihály és Széki István ellen irányult ugyan, azonban a kellő bizonyiték ellenük előállítható nem volt és a büntető eljárás 1884. évi ápril 18-án megszüntettetett. 1891. év nyarán Sallai Jánosné által elejtett szavak alapján a nyomozás újból folyamatba tétetvén, Sallai János és Széki István a csendőrség által letartóztattak és ekkor Sallai János kihallgattatván, beismerte, hogy 1883. évi nov. 16-án Széki István présházában borozás közben Szabó Mihály és Széki Istvánnal abban állapodtak meg, hogy Gáspár Jánost, ki Pap Szél István présházában mulat, midőn este haza térend, megölik, a bűncselekmény elkövetésében való közreműködéséért Szabó Mihály neki 50 frtot és egy akó bort, mig Széki István egy akó bort igért. Alkonyatkor el is indultak tervöket végrehajtandók, és midőn Gáspár János ittas állapotban jött, azt előbb Szabó Mihály egy baltacsapással leütötte, majd ő, majd Széki István is mértek reá ütéseket, mely ütések következtében Gáspár János ott a helyszínén meghalt ; beismeri, hogy Széki Istvántól az igért bort megkapta. Széki István a csendőrség előtt tett kihallgatása alkalmával tagadta, hogy ő tudomással birna Gáspár János megöléséről. Sallai János a csendőrségnél tett eme beismerő vallomását ugy a vizsgálóbíró előtt tett kihallgatása, mint a végtárgyalás folyamán visszavonta, ezen visszavonását azzal óhajtván indokolni, hogy a csendőrség által lett kihallgatása alkalmával bántalmaztatott és beismerő vallomását ezen physikai kényszer hatása alatt tette. Tekintettel azonban arra, hogy a csendőrség által való bekisértetése alkalmával, bár azok részéről való durva bánásmódról panaszkodott, a 11. nsz. a. a fogházorvos megvizsgálásakor rajta sértésnek legkisebb nyoma feltalálható nem volt, ezen védekezése figyelembe annál kevésbé volt vehető, mert beismerő vallomását támogatja:
