Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

65 ért vagyis azt eredményezett cselekményeiért a felelősséget — saját kijelentése szerint — elvállalta, de ettől eltekintve, a megállapodott birói gyakorlat szerint a sommás visszahelyezési kereset mindig az ellen indítandó, ki a birtokháboritó cselekményt elkövette: felperest a vitás terület birtokába visszahelyezni, alperest a birtokháboritó cselekmény okozta birtoklási hátrányok megszüntetésére kötelezni kellett stb. (i8qi. évi október hó 3-án i23q. szám alatt.) A kassai kir. ítéli tábla : az elsöbiróság Ítéletét, melynek indokaiban a birói illetőség ellen emelt kifogás is eldöntést nyert, helybenhagyja. Indokok: A birói illetékesség, illetve hatáskör meg volt állapítandó, mivel a m. kir. belügyminiszternek 1891 július 20-án 49,970 sz. a. kelt átirata szerint a vitás terület a magyar állam területéhez tartozik, illetve ahhoz tartozónak tekintetik, addig tehát, mig az illetékes tényezők által el nem ismertetik, hogy a kérdéses terület a magvar államhoz nem tartozik, arra nézve a fennhatósági jogok gyakorlására a magyar állam hatóságai hivatvák, az pedig, hogy a peres terület mentén eső országos határvonal vitássá tétetett és hogy ez iránt nemzetközi tárgyalás is van folyamatban, a birtokjogok védelmének szünetelését, következve a birói eljárás kizárását maga után nem vonja. Az érdemben helyben kellett hagyni az elsöbiróság Ítéletét, mert Malecz István, Jeronek János és még több tanú egyező vallomásával be lett bizonyítva, hogy felperes a vitás területnek a háboritást megelőző időben több éven át békés birtokában volt, a birtokháboritás tényét pedig alperes maga beismerte. S jóllehet alperes a birtokháboritó cselekményt beismertképen nem saját, hanem szolgálatadója nevében és érdekében vitte véghez, tekintve azonban, hogy alperes perelhetősége ellen kifogást nem tett, sőt cselekményeiért a felelősséget a tárgyalás során saját személyében kifejezetten el is vállalta, és tekintve, hogy alperes azon keresetbeli állítást, mely szerint ö a háboritás alkalmával kijelentette, hogy az áthajtott marha az övé, kétségbe nem vonta, felperesnek perlési joga alperessel szemben megállapítandó volt. (1891 deczember 2-án 4997. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete feloldatik, a Döntvénytár uj folyam. XXXII 5