Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

54 Indokok: A vizsgálat és tárgyalás adatai szerint 1889. évi deczember 15-én Bosnyák Markó sértett és Bosnyák Pavo, Bosnyák Lovro vádlottnak az udvarára mentek, hogy ezt kérdőre vonják az ablakainak erőszakos betörése miatt általa Bosnyák Markó ellen a községi bírónál emelt panasza miatt. Ezen alkalommal, vádlott és ifj. Jozin Stipu tanú szerint, Bosnyák Pavo a vádlott nejét kétszer arczul ütötte, vádlott pedig bement előlük a lakásába, kihozta nyulseréttel töltött egycsövű puskáját, azt ugy saját, valamint Bosnyák Pavonak és ifj Jozin Stipónak vallomása szerint is mintegy 15 lépés távolságból az udvarból már távozók után elsütvén, Bosnyák Markót hátul találva meglőtte. Az orvosi látlelet Bosnyák Markó altestén és derekán szerteszét szórva 18, az átmetszésen 3—4 mm. széles lösebet és 14 3—4 mm. széles, 1 -tői 10 cmt.-ig mély sebet állapított meg, melyek gyógyulása, mint a kérdéses vélemény mondja, 18—20 napot igényelhetett. Ezen tényállás adataiból megállapítandó egyrészről, hogy vádlott meg volt támadva, de másrészről meg volt állapítandó az is, hogy puskáját akkor sütötte el Bosnyák Markóra, midőn ez és társa az udvarból már távozásban voltak, midőn tehát ellenükben védelemre szüksége nem volt. Az alsóbb fokú bíróságok vádlott azon állítását vették ítéletük s illetőleg a cselekmény törvényszerű minősítése megállapításának alapjául, hogy ölésre irányzott szándék nélkül lőtt és hogy csak ijeszteni akart, továbbá, hogy az apró sörétlövegek rendszerint nem alkalmasak az azzal meglőtt ember halálának okozására. Ezen érvek alapján az alsóbb fokú bíróságok a szándékos emberölés kísérletének bűntettét nem tartották megállapitandónak. Ezen érvelés téves, és egyenes ellentétben van a szándéknak a B. T. K. szerinti fogalmával, valamint az alkalmatos és az alkalmatlan eszközöknek a B. T. K. szerinti különbségét illető kellékeivel. Különösen az utóbbit illetőleg «alkalmatos eszköz» nem csupán mely az eredményt, a melynek okozására használtatik, feltétlenül létrehozza — ily eszköz tulajdonképen nem is létez; a B. T. K. értelmében alkalmatos eszköz valamely eredmény okozására mindaz, mely a kérdéses eredményt, habár csak