Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

25 kijelentette, hogy férjétől elválni nem kiván, hacsak hozományát vissza nem kapja, ily feltételes nyilatkozat azonban a házasság felbontásához való járulásnak nem tekinthető ; minthogy a kereset tárgyalásánál alperes határozottan kijelentette, hogy férjétől válni nem akar; minthogy másrészt felperes a házasság felbontására szolgáló oly nyomós okot, melynek alapján kérelme az idézett szabályrendelet 22. §-a értelmében teljesíthető volna, nem igazolt: felperes a házasság falbontása iránti keresetével elutasítandó volt. (1891 okt. 5. 1K32. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének, a mennyiben felperest keresetével elutasította, megváltoztatásával az elsőbirótágnak a házasságot felbontó és az elválasztott feleknek az uj házasságra lépést megengedő Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes az illetékes rabbi által megkisérlett békéltetés alkalmával a házasság felbontásába határozottan feltétlenül beleegyezett, továbbá a törvényszék előtt történt személyes meghallgatásánál beismeri azt, hogy felperes irányában sem az egybekelést megelőzőleg, sem azután vonzalommal soha sem viseltetett és csak azért ment hozzá, mert jellemes és iparkodó embernek mondották, a per folyamán azonban több izben kijelentette, hogy férjétől válni nem akar, mig az hozományát meg nem téríti, kielégítés esetére kész elválni, különben visszamegy férjéhez: egyszersmind felperest hozományának elpazarlásával és azzal vádolja, hogy őt elhagyta. Ilyen körülmények között alperes a házasság felbontásába erkölcsi beleegyezését, illetőleg a válólevél elfogadását anyagi igény kielégítésétől azért nem feltételezheti, mert a hozomány kérdése az izraelita vallásnak házassági válópereiben érdemleges intézkedés tárgyát nem képezheti, hanem ha egyezség létre nem jön, a felek az 1863. évi november hó 2-ik napján 15940. szám alatt kibocsátott udvari rendelethez képest kifejlett törvényes gyakorlat szerint a rendes peruira utasitandók, a válóper befejezését pedig más per esélyeitől függővé tenni nem lehet. És mert alperes a tárgyalásnál is személyes nyilatkozatával ellen tétben csak azt vonja kétségbe, hogy az egybekelés előtt felperes irányában vonzalommal nem viseltetett volna, azt azonban