Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

25 kijelentette, hogy férjétől elválni nem kiván, hacsak hozományát vissza nem kapja, ily feltételes nyilatkozat azonban a házasság felbontásához való járulásnak nem tekinthető ; minthogy a kereset tárgyalásánál alperes határozottan kije­lentette, hogy férjétől válni nem akar; minthogy másrészt felperes a házasság felbontására szolgáló oly nyomós okot, melynek alapján kérelme az idézett szabályren­delet 22. §-a értelmében teljesíthető volna, nem igazolt: felperes a házasság falbontása iránti keresetével elutasítandó volt. (1891 okt. 5. 1K32. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének, a mennyiben felperest keresetével elutasította, megváltoztatásával az elsőbiró­tágnak a házasságot felbontó és az elválasztott feleknek az uj házasságra lépést megengedő Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperes az illetékes rabbi által megkisérlett békél­tetés alkalmával a házasság felbontásába határozottan feltétlenül beleegyezett, továbbá a törvényszék előtt történt személyes meg­hallgatásánál beismeri azt, hogy felperes irányában sem az egybe­kelést megelőzőleg, sem azután vonzalommal soha sem viseltetett és csak azért ment hozzá, mert jellemes és iparkodó embernek mondották, a per folyamán azonban több izben kijelentette, hogy férjétől válni nem akar, mig az hozományát meg nem téríti, ki­elégítés esetére kész elválni, különben visszamegy férjéhez: egy­szersmind felperest hozományának elpazarlásával és azzal vádolja, hogy őt elhagyta. Ilyen körülmények között alperes a házasság felbontásába erkölcsi beleegyezését, illetőleg a válólevél elfogadását anyagi igény kielégítésétől azért nem feltételezheti, mert a hozomány kérdése az izraelita vallásnak házassági válópereiben érdemleges intézkedés tárgyát nem képezheti, hanem ha egyezség létre nem jön, a felek az 1863. évi november hó 2-ik napján 15940. szám alatt kibocsátott udvari rendelethez képest kifejlett törvényes gyakorlat szerint a rendes peruira utasitandók, a válóper befeje­zését pedig más per esélyeitől függővé tenni nem lehet. És mert alperes a tárgyalásnál is személyes nyilatkozatával ellen tétben csak azt vonja kétségbe, hogy az egybekelés előtt felpe­res irányában vonzalommal nem viseltetett volna, azt azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom