Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

17 elsőbiróságilag e tárgyak a birói zár alól fel is oldattak, de minthogy a végrehajtási jkv tanúsága szerint vádlottak a törvényes következményekre figyelmeztetve lettek s másrészt tudomással birtak arról is, hogy az igényper még jogérvényesen eldöntve nincs, mégis a lefoglalt tárgyakat jogtalanul eltulajdonították, ez okból Molnár Ádám vádlottat, tekintettel arra, hogy a lefoglalt tárgyakat abbeli kényszerhelyzetben adta el, hogy azzal beteg fia gyógyítási s temetkezési költségeit fedezze és pedig akkor, midőn nevezett fia igénye elsőbiróságilag már megítélve volt, valamint alacsony iniveitségi lokára, mint enyhitö körülményekre, másrészt rovott előéletére, mint súlyosítóra, a Btk. 359. és 356. §-aiba ütköző s a 92. § alkalmazásával vétséggé minősülő sikkasztás bűncselekményében, Molnár Ad ámné vádlottat pedig az értékre való tekintettel a Btk. 35q. § ába üuöző I a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében vétkesnek kimondani s az Ítéletben kiszabott büntetésre ítélni kellett. (1890. évi november hó 22. 8393. sz. a.) A budapesti kir. itclö tábla : A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja s mindkét vádlottat a vád és következményei terhe alól felmenti. Im/okok: Ugy a vádlottak beismerésével, valamint az 1890. évi május 5 én felvett hivatalos jegyzőkönyvvel is bizonyítva van ugyan, hogy a szentesvidéki takarékpénztár javára 1889 október 9«én Molnár Ádám ellen foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt ingóságok közül a legértékesebb tárgyakat Molnár Ádám valamint Molnár Ádámné is, ki ellen a végrehajtás intézve nem volt, néhány tárgyakat elidegenített. Tekintve azonban, hogy Molnár Ádám ellen az árverés foganatosítva, illetve megkísérelve nem volt ; tekintve, hogy az 1881: LX. tcz. 106. § a szerint a végrehajtást szenvedő jogosítva van az árverésen a lefoglalt tárgyakat mással helyettesíteni ; ekként a végrehajtásnak zálogjoga csakis árverés alkalmával nyerendő kielégítésének biztositékára szolgál, az árverésnek megkísérlése előtt tehát büntetendő cselekmény s így a sikkasztás megállapítható nem lévén, a vádlottakat a vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (1891 jan. 2b. 4S405. sz. a.) Döntvénytár, nj folyam, XXXII. 2