Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

101 setében vagy a per rendén bemutatni, ha pedig a váltókötelezett részéről az óvás a V. T. 42. §-a szerint elengedtetett, annak elengedését rnár keresetében állítani tartozik. Daczára azonban annak, hogy a kir. itélö tábla a 488 frtról kiállított váltót határozottan telepitett váltónak tekinti, felperesnek ezen váltóra alapított kereseti jogának érvényesítését óvás bemutatásától feltételezettnek még sem tekintette azért, mert az elfogadó elleni kereseti jog fentartásánál, a V. T. 44. §. 2. bekezdése az esetre, ha a váltónak lejáratkori birtokosa a telepes, kivételt állit fel, minthogy pedig a 488 frtos váltó a kibocsátó rendeletére van kiállítva, a váltó tartalmából már kitűnik, hogy a telepesként megjelölt kibocsátó a váltónak birtokosa volt, és a váltót felperesre éppen ez forgatván, s a felperes nevére szóló forgatmány nem levén keltezve, az azt követő hátiratok pedig ki levén törülve, eme adatokkal szemben alperesek bizonyítani tartoztak volna azt, hogy a váltónak lejáratkor nem a telepesként megjelölt kibocsátó volt a birtokosa, ezt azonban alperesek be nem bizonyították, de nem is állították. Ily körülmények között felperesnek mindhárom váltó alapján elsőrendű alperes mint elfogadó ellen a V. T. 23. §-a szerint és harmadrendű alperes mint a váltótörvény 67. §-a szerint az elfogadónak kezese ellen feltétlen és óvástól nem függő kereseti joga van. Harmadrendű alperes a váltókon levő névaláírásának tagadása folytán az annak valódiságára nézve megítélt föeskütöl feltételezetten az elsöbiróság ítéletével a 400 frtról és 488 frtról kiállított váltók alapján az ítéletében felhozott megfelelő okokból helyesen köteleztetett, s ily irányban az ítélet ezen alperesre nézve helyben volt hagyandó, a főeskü szövegezésére nézve a vonatkozó indokokon felül még annak hozzáadásával, hogy a felperes által a tárgyaláson szövegezett eskü szövegéből a váltó aláírásának utólagos jóváhagyásának tanúsítására vonatkozó rész mellőzve helyesen lett azért, mivel a váltói kötelezettségnek más nevében, ennek névaláírásának a váltóra írásával történt elvállalására vonatkozó meghatalmazásnak hiányát, ez utólagos jóváhagyás nem pótolhatja. Minthogy pedig a fent előadottak szerint a 600 frtról kiállított váltón alapuló kereseti követelesre nézve az óvás hiánya elutasítási okul fel nem vehető, az ezen váltóra alapilottkereseti követelés megítélése harmadrendű alpe-