Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

95 az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett. (1891 nov. 4. 2945. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A házasság felbontására nézve a cultus disparitasra alapított érvelés elhagyásával, egyéb felhozott indokaiból s még azért is az elsöbiróság ítéletét kellett helybenhagyni; mert az izraeliták váló ügyeiben követendő eljárást szabályozó, az 1863 nov. 3-án kelt udv. rend. 27. §. szerint a házasság csak abból az okból, hogy a zsidó házastárs a keresztény vallásra tért át, fel nem oldatik, de a 24., 25. és 26. §-ban jelzett kölcsönös beleegyezés és házasságtörés esetében feloldatik. Ebből azonban nem következik az, hogy a ker. vallásra áttért házastárs az izr. vallásban maradt házastárs irányában és viszont, a reájuk nézve kötelező rendelet 22. §-ában felsorolt okokból a törvényes elválás iránt keresetet nem érvényesíthetnének. Tekintettel tehát arra, hogy az elsöbiróság ítéletének indokaiban emiitett körülményekhez még az is járul, hogy alperes 1886. év elején felperest önként hagyta el és jóllehet bíróságon kívül az elválásban való megnyugvása dijának egy részét felvette, ellenzésével és magaviseletével felperest folyton keserítette ; továbbá 1889 okt. 2i én tartott tárgyalás alkalmával a válásba határozottan beleegyezvén, felperest iszákos, kártyás és olyan embernek jellemezte, kinek minden nap más asszony kell s igy házasságtöréssel is vádolta, egyszersmind felperestől a békéltetéskor ígért 100 frtot is követelte : mindezeknél fogva az elsöbiróság helyesen bontotta fel a házasságot. # = Ámbár az 1863. évi 15940. sz. rendelet 22. §-a csak az elválásról szól, a mely kifejezés a rendeletben nem a házasság feloldását, hanem csak ágy- és asztaltól való válást jelent, — az ujabb gyakorlat szerint a házasság a 22. §-ban foglalt okok alapján csak egyik házastárs kérelmére és a másik házastárs ellenzése daczára is feloldható. (Egyező határozatok Dtdr u. f. VIII. k. q4. sz,, XIII. k. 43. sz., XIV. k. 13. sz., XVI. k. 4. sz. — Ellenkező határozatok Dtdr u. f. II. 134. sz., III. 53. sz.)