Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

82 tékul szolgál. De habár a beismerés rendszerint csupán beismerő ellen állapit meg bizonyítékot és állításának bizonyító ereje más személy terhére rendszerint ki nem terjed: mindazonáltal, ha ahhoz ez irányban támogató körülmények járulnak, a nélkül, hogy hiteltérdemlősége adatok és bizonyítékok által meggyengittetnék : ez esetben a bűntárs vallomása mások ellen, nevezetesen a bűntársak ellen is a bizonyításnak felette fontos elemét képezi. Különösen kétségbevonhatatlan a hatás ott, hol az úgynevezett objektív tényálladék, mint a jelen esetben — minden vitán kívül van helyezve, melyen t. i. Gáspár János hullája és azon megállapított orvosi észleletek a nevezettnek mások általi erőszakos, az időt, a helyet, a módot, az eszközöket illetőleg — Sallai János által előadottakkal mindenben egyező módon való megölését, a lehető legteljesebben bebizonyítják, a mely esetben tehát a bűntett elkövetése minden kétségen kivüli ; és melyben az ennek elkövetésénél jelen volt társak közreműködésének minőségére szorítkozik. Ily körülmények mellett nem vitatható el a bűntárs vallomásának nyomatéka a forralt bűntett tudása mellett annak véghezvitelénél saját beismerése szerint vele együtt jelen volt bűntárs cselekvőségére vonatkozólag, sőt a tapasztalat által érvényre emelt sarkalatos szabályt képezi, hogy ily esetben feltéve, hogy az ellenkezőre mutató avagy a terhelő bűntárs hiteltérdemlőségét egyébként meggyengitő egyenes bizonyítékok vagy indiciumok nem forognak fen, az önmagát is leplezetlenül vádoló bűntársnak kétségtelen szövetségesei cselekvőségére kiterjedő vallomása ezek mentegetődzése ellenében a birói megállapításnál komoly figyelmet érdemel. Sallai János ellen az sem hozatott fel, s nincs adat, mely arra engedne következtetni, hogy Széki István ellen ellenséges indulattal viseltetnék. A mint tehát az imént kifejtettek szerint a bűntársnak saját érdeke nem állitható fel vallomása indokául, ugy hiányzik minden ténybeli adat annak elfogadására is, hogy azt Széki elleni ellenséges indulat vezérelné az ezt is magával együtt terhelő vallomására. De ha figyelembe vétetik Sallai Jánosnak érintett vallomása, ez esetben Széki István vallomásának második, — az elsővel egyébként is kiegyeztethetlen része át van törve ; s a bűneset utolsó stádiumának lefolyására vonatkozólag Széki István bevallásának első részéből nagy fokú valószínűséggel folyó követ-